A Tőzsdecápák, a JFK, a Született gyilkosok rendezője, Oliver Stone tartott mesterkurzust Budapesten a Puskin moziban pénteken és szombaton a magyar filmeseknek és az érdeklődőknek a Magyar Nemzeti Filmalap és a Film.hu felkérésére. A kurzus moderátora Gyárfás Dorka újságíró volt, a kurzusokat Andy Vajna is végigülte Stone mellett a színpadon. A résztvevők előzetes regisztráció alapján választhattak a kis-, illetve a nagyterem között: a nagyteremben folyt élőben a beszélgetés, a kisteremben a vászonon követhettük az eseményeket.
A mesterkurzus a Tőzsdecápák (Wall Street) vetítésével indult, ezt követően pedig Oliver Stone fimjeiről, forgatásairól, forgatókönyvírásról, 3D-ről, castingról és hasonló filmes témákról mesélt. A közönség aktívan vett részt a mesterkurzuson, a moderátor olykor gyengébb kérdéseit a Stone-rajongók kíváncsiskodó kérdései váltogatták. Az előadás eredetileg forgatókönyvírói kurzusként volt meghirdetve, talán ennek tudhatók be az egymást követő hasonló kérdések, melyekből semmi plusz információ nem derült ki, ugyanis sejtettük, hogy Oliver Stone ír szinopszist is, meg treatmentet is, és alaposan kidolgozza a történetet, valamint a karaktereket. Ennek ellenére elhangzottak olyan kérdések, mint: szokott szinopszist írni? honnan jönnek az ötletei? hogyan strukturálja a forgatókönyvet? beleírja-e a vizualitásra vonatkozó megjegyzéseket a forgatókönyvbe? – és sorolhatnám a hasonlóan semmitmondó kérdéseket, amelyekre a válasz sem volt túl érdekfeszítő. Amit viszont megtudtunk, hogy a New York University filmes képzésén tanult forgatókönyvírást 1971-ben, rengeteg forgatókönyvet olvasott és ezeket nagyon szerette, de mindig is rendezni akart. „Minimum két forgatókönyvet írtam évente, és treatmenteket. Ezeket kiküldtem szerte a világba, de rengeteg visszautasítást kaptam. Ennek ellenére próbáltam hinni magamaban – Andy is visszautasította néhány könyvemet” – fordult a filmguru fele Stone. „Nem vagyok büszke rá” – jegyzi meg Andy Vajna. „Amikor a filmiskolára jártam, olyan akartam lenni mint Godard vagy Buñuel. Godard nem írt forgatókönyvet, habár rémlik hogy a Kifulladásignak láttam valamiféle szkriptjét, de Truffaut már írt forgatókönyvet, Buñuel pedig Carriere-rel dolgozott együtt. Sose csinálnék filmet forgatókönyv nélkül, esetleg dokfilmet” – folytatta a rendező.
Gyárfás Dorka moderátor konvencionálisnak nevezte Stone néhány filmjét, mire Stone azt válaszolta, hogy szerinte semmi baj a konvencionális filmekkel, mindaddig amíg érdekesek: „Olyan történeteket kell írni, melyeket az emberek látni akarnak, és ez a legnehezebb dolog. Nem fogja mindenki szeretni a filmjeid, de csodálatos, amikor minden országban beszélnek róla” – mondta Oliver Stone.
A rendező számára a legrosszab időszak az, amikor az első vágott anyagot először látja a mozivásznon: „Nem számít, mennyire keményen dolgoztál, nem számít mennyit vágtál már, ilyenkor az az érzésed, hogy nem érte meg. Lesz belőle egy három és fél órás formátlan anyag, de ha ezt túléled és jó csapat áll melletted, jó producerek és vágók, akkor össze tudjátok szedni magatokat.”
A forgatókönyvírási szokásairól Oliver Stone elmesélte, hogy eleinte jegyzeteket készít, aztán treatmentet, „húsba öltözteti” a karaktereket. „Ha együtt dolgozom egy forgatókönyvíróval, akkor először beszélgetünk, ő írja meg a nyers treatmentet, aztán összeülünk és folytatjuk együtt. Szeretek kézzel írni, egyedül lenni, érezni a saját kreativitásomat és a saját nyughatatlanságomat – ez nagyon fontos. Sok rendező egyből forgatni akar – én nem ez a típus vagyok, én nem szeretem annyira a forgatást, mert nagyon kifáraszt, gyűjtöm rá az erőm. Ez olyan, mint a jó szex, nem akarsz belőle túl sokat” – részletezte a rendező.
„Amikor forgatókönyvíró voltam, napi 6 órát írtam: késő délelőtt és késő délután. Amikor a rendezés átvette a terepet, akkor már csak késő délutánonként írtam – nem vagyok egy korán kelő típus, alig működöm reggel. A vágásra is igaz ez, vágni is délutánonként szoktunk. A forgatás viszont egész napos, fájdalmas munka: 16 órát dolgozunk. Ez olyan mint a katonaságnál. Ma már nem írok minden nap, de hordok magammmal egy naplót, és abba legalább egyszer hetente jegyzetelek. Elég nehéz naplóba írni” – fűzte hozzá Oliver Stone.
„Nekem a történet a lényeg, bele lehet szeretni egy forgatókönyvbe, lehet szép olvasmány 1–2 év alatt belőle, de azt meg mi a fenének? Aki így dolgozik, annak inkább könyvet kellene írnia. A forgatókönyvet gyorsan kell írni, be kell szippantson a sztori” – emelte ki.
A Wall Street kapcsán a rendező elmesélte, hogy nem vettek fel egy jelenetet sem fölöslegesen, nagyon szoros forgatás volt, és hogy a Gordon Gekko nevet azért találta ki, mert Michael Douglas szeme hasonlít egy gekkóéhoz.
A 3D-s filmekre vonatkozóan megjegyezte, hogy itt is a sztorin van a lényeg. A legjobb film, amit 3D-ben látott, az Avatar volt: nagyszerű a története – mondta. „Csak akkor érdemes ezt a technikát használni, ha valami többletet ad a filmhez, és nem csak öncélú szédítő képekkel dúsítja. Készítenék én is 3D-s filmet, de háromszor annyiba kerül, és csak akkor éri meg, ha úgy érzed, hogy ettől lesz teljes a film. Az Avatar története számomra olyan erős, hogy az effektek nézése természetessé válik közben” – véli Stone.
A filmek főhőseinek kiválasztása kapcsán megjegyezte, hogy vannak olyan szereplői is, akiket nem szeret, de együttérez velük, pl. a Bush-filmben, amiért azt a kritikát kapta, hogy keményebben is bánhatott volna vele. „Én nem értek ezzel egyet, mert úgy gondolom, hogy itt empátiáról van szó és nem szimpátiáról” – magyarázta a rendező.
Oliver Stone azt is elmondta, hogy a Wall Street forgatásán Michael Douglas egyáltalán nem szólt bele a dialógusokba, de pl. Benicio del Toro mindig elmondja, hogy szerinte hogyan működne jobban, és ha van értelme, akkor együtt dolgoznak tovább a párbeszéden. „A türelem nagyon fontos a színészvezetésben. Válaszolnod kell az összes kérdésükre” – tette hozzá Stone.
A tesztvetítésekről is szó esett, a rendező szerint ez is elég kemény tapasztalat, ott a közönség és reagál, erre pedig figyelni kell. „A tesztvetítések néha tönkreteszik a filmet, tudok olyan rendezőről, aki 9–10 vetítést is tart, és a közönség kivesézi a filmet” – mondta Stone. Ehhez Andy Vajna csípősen hozzáfűzte, hogy a magyarországi rendezők nem tartanak tesztvetítéseket, nem tartják fontosnak a közönséget, nem akarnak tanulni a közönségtől, és csak maguknak csinálnak filmet. „De ezen változtatni próbálok” – mondta Vajna. A moderátor pedig cinikusan köszönte meg Vajna hozzászólását.
Az egyik résztvevő azt is megkérdezte Stone-tól, hogy miért készít filmeket. „Elfelejtettem” – mondta a rendező, mintha már olyan régen rendezne filmeket, hogy nem is emlékezne arra, miért csinálja. „Írtam egy könyvet 19 éves koromban, de azt nem fogadta el egy kiadó sem, erős vágyam volt, hogy kifejezhessem az érzéseimet. A vietnami háborúból való visszatérésem után vizuálisabbá váltam, írni akartam, de a regény egy nehéz forma volt számomra, túl limitált volt így a háború után és éreztem, hogy kamerát kell ragadnom, hogy elmondhassak egy történetet” – mesélte a rendező.
A második napi beszélgetés a Vadállatok (Savages) köré szerveződött, Árpa Attila színész-producer kifejtette, hogy miért nem jött be neki a film, majd elmondta, hogy számára és sokak számára az Any Given Sunday a legjobb film, és engesztelésképpen egy melegítő-tréninget rejtett a rendező asztala alá. „Ez a film nem a drogfüggésről szól, ezeknek a fiataloknak a drog egy biznisz és azért szívják, mert élvezik. Benicio is kokainozik, de ez nincs hatással a képességeire” – védte a filmet Stone.
Az édes hármasra (két férfi, egy nő) vonatkozó kérdésre a rendező elmondta, hogy egy francia újságírónő erre azt reagálta, hogy ebben semmi nagy dolog nincs, ő már 20 éve él együtt két férfival. „Két emberrel még nehezebb együtt élni, mint eggyel” – jegyezte meg nevetve.
„A filmet megelőző kutatómunkám azzal kezdődött, hogy felkerestem kaliforniai drogtermesztőket – ezek nagyon versengő és egocentrikus arcok, aztán felkerestem számítógéphackereket is. Benicióval elmentünk Mexikóba egy nagy boltba, ahol drogokat árultak és találkoztunk ott egy pasival, akit kb. 15 bodyguard vett körül, aminek azért volt egy hangulata” – részletezte élményeit a rendező a forgatást megelőző időszakból.
Stone két filmet emelt ki, amelyek nagy hatással voltak rá, az egyik Elia Kazan On the Waterfront (A rakparton) című 1954-es filmje, a másik Laurence Olivier Richard III című filmje. Most egy tízrészes dokfilmet készít, a The Untold History of the United States címűt, amely novemberben fog kijönni.
A rendező szerint a legolcsóbb gyakorlatszerzés egy kezdő filmesnek a színház, itt sokat lehet tanulni: néhány ember, csapatmunka és akár multimédiás csatornák. Emellett pedig rövidfilmeket kell készíteni és írni, írni – zárta be a mesterkurzust a rendező.
