Steven Spielberg új filmje új húrokat penget. Persze attól még teljes mértékben Spielberg-film, vagyis nagyon ötletes, és nagyon amerikai. A Különvélemény (Minority Report) és a Mesterséges értelem (Artificial Intelligence – A. I.) nyomasztó sci-fi világa, a Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can) szédületes száguldása után egy lassúbb, jelen időben, egyetlen térben játszódó, aktuális és emberi történetet akar elmesélni a hollywoodi nagymester.
A film alapjául egy iráni menekült, Merhan Nasseri története szolgál, akinek útlevelét, papírjait ellopták, így a párizsi repülőtér terminálján kénytelen élni egy ideig. Aztán megoldódik a probléma, de Merhan úgy dönt, hogy továbbra is ott marad, és mindenkinek elmeséli a történetét, aki hajlandó meghallgatni.
Filmünk főszereplőjének története némiképp különböző, egy kitalált kelet-európai országból érkezik (Krakhozia), és míg ő nyugodtan szendereg a repülőgépen, kicsiny országában államcsínyt hajtanak végre gonosz emberek. Így, amikor megérkezik a JFK nemzetközi repülőtérre, útlevele már érvénytelen, nem engedhetik be az Egyesült Államok területére, de vissza sem küldhetik, mert nincs mivel, hiszen minden járatot töröltek.
Így Victor Navorski (Tom Hanks) nem tehet mást, mint csücsül a nemzetközi terminálban, elhasználja, illetve elveszti a kajajegyeket, utána pedig megpróbál megélni valamiből, a helyzet változására várva. Egy idő után viszont jelenléte igen kellemetlenné válik a reptér biztonsági vezetője számára. Frank Dixon (Stanley Tucci) szeretne megszabadulni ettől a státusz nélküli embertől, főként most, az ellenőrző bizottság látogatása előtt, amikor a komiszárrá való kinevezése várható. Megpróbálja valahogy meglépésre bírni az embert, akit eddig nem akart elengedni. Ugyanis ha Victor kilép a reptér területéről, az már a rendőrség baja, nem az övé. Módszerei változatosak és egyre keményebbek, de Victort „józan paraszti esze” valahogy mindig kisegíti a bajból. A humor forrása adott, Spielberg pedig jól gazdálkodik vele. Persze felbukkan egy nő is (Catherine Zeta-Jones), aki stewardess, gyönyörű, és Viktor beleszeret. Meg egynéhány jó barát is, aki a politikai korrektség jegyében képviseli a kissebségeket (egy latinó, egy néger, egy ázsiai), és mint a mesebeli csodatevő állatkák, segítik hősünket, miután az mindegyiküket egyenként megszelídítette. Victorból persze rövid időn belül a terminál hőse lesz, mindenki szereti, tiszteli stb.
Tom Hanks legtöbbször egészen bámulatosan, teljesen hihetően hozza a krakhoziai menekült angolul alig gagyogó figuráját. A pletykák szerint ebben nagy szerepe van Margarita Ibrahimovának, Tom Hanks feleségének, aki bolgár származású, és akitől Hanks az „anyanyelvén” elhadart mondatokat megtanulhatta, és amiket a filmben valóban bolgárul mond. Persze Spielberg teljesítménye sem felejtendő, aki kellőképpen dokumentálódott a „kelet-európai” gondolkodásmódról, van fogalma és ötlete arról, hogy milyen sajátosan rendezheti be éjszakai szállásnak a terminál egy zugát a messziről jött „alien” (ezt a kifejezést nemcsak más bolygók lakóira, hanem más nemzetiségűekre is használja az amerikai idegenrendészeti szaknyelv).
A film aktuális, a 9/11 tragédiája után szinte megközelíthetetlenné vált Amerikába belépők fílingjét akarja visszaadni. Persze erre is csak úgy képes, hogy a kelet-európaiból jellegzetesen amerikai hőst farag. Meggyőződésem, hogy az élet az igazi terminálban nem ilyen szép. A film viszont kedves, páros fogyasztásra ajánlott péntek esti program.
A filmből kiderül az is, hogy hol találták fel a croissant-t, ami lehet, hogy jelentéktelen, de ennek kapcsán Romániáról is elhangzik egynéhány mondat. Ami szintén jelentéktelen, de azért jólesik.
