Minden sikeres nő mögött fekszik egy meggyilkolt férfi – Rob Marshall: Chicago, 2002

2021. augusztus 20. – írta Rácz Viktória

13 Oscar-jelölés, ebből hat elnyert díj, köztük a legjobb filmnek járó szobor – bár a hollywoodi musicalek aranykorában teljesen megszokott volt az ilyen tarolás, a Chicago ezt a bravúrt évtizedekkel a műfaj leáldozása után hajtotta végre, egy évvel azt követően, hogy a Moulin Rouge az összes jelentős kategóriában lemaradt a legfontosabb filmes elismerésről. Rob Marshall adaptációja ugyan felkerült párszor a meg nem érdemelten Oscar-nyertes filmeket felsoroló listákra, a Chicago két évtized távlatából is előkelő helyet foglal el az 21. század egy kezünkön megszámlálható kiemelkedő stúdiómusicaljei között. 

Irány az öltöző – Gabriele Muccino: Playing for Keeps / Kispályás szerelem

2012. december 20. – írta Székely Bíborka

Végignézni a filmet olyan volt, mint találkozni egy exszel: jó látni, hogy még rajta van a térképen, furcsamód a szíved azt súgja, többet kellene érezz iránta, de a vonzalom már nincs meg, és végső soron örülsz, hogy túl vagy rajta. A Kispályás szerelemben Gerard Butler lecsúszott focisztárt játszik, aki fia futballcsapatának edzőjeként próbálja visszaszerezni családját és megelégedni a csendes élet örömeivel – a moziból kijövet úgy tűnik, talán ideje lenne a színésznek is így döntenie.

Jolie és Zeta-Jones: verseny a Taylor-szerepért

2010. július 20. – írta a szerk.

Az Elizabeth Taylor színésznő életéről készülő nagyjátékfilm főszerepéért verseng a két sztár, Angelina Jolie és Catherine Zeta-Jones. Az alkotás Liz Taylor és Richard Burton viharos kapcsolatáról szól majd. (EST.hu)

Ami Európából látszik – Steven Soderbergh: Ocean's Twelve / Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét

2005. február 15. – írta Virginás Péter

Hogyan lehet szeretni tizenkét (plusz egy) kleptomániást? Úgy, hogy adott ponton (szinte) mindent visszaszolgáltatnak, filmünkben a francia impresszionista festményektől egészen a mobiltelefonig. Aztán meg ott az a vagányság, amiből ezek a negyvenes főhősök nem szenvednek hiányt. A végeredményhez hozzátartozik az EU rendőrségének (?) a lejáratása és még n dolog, ami ma Európából látszik, kellőképpen felületesen bemutatva.

Játék a tojással – Steven Soderbergh: Ocean's Twelve / Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét

2005. február 15. – írta Valuska László

Vannak olyan filmek, amelyekről nehéz beszélni az uralkodó, esztétizáló filmes közbeszédben (ezzel az indítással ez a mondat is rögtön érvényét vesztette). A közbeszéd művelőin értsük azokat, akik nem igazán szeretnek elmenni késő este egy multiplexbe „csak úgy", a szórakozás kedvéért. Pedig az Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét (miért kell ezt a magyar címet adni?) ilyen film: önfeledt szórakozást kínál, rögtön az első képkockákkal kellemes viszonyt alakít ki a nézővel.

Szép a zélet – Steven Spielberg: The Terminal / A terminál

2004. október 15. – írta Mikes Bence

Steven Spielberg új filmje új húrokat penget. Persze attól még teljes mértékben Spielberg-film, vagyis nagyon ötletes, és nagyon amerikai. A Különvélemény (Minority Report) és a Mesterséges értelem (Artificial Intelligence – A. I.) nyo­masztó sci-fi világa, a Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can) szédületes száguldása után egy lassúbb, jelen időben, egyet­len térben játszódó, aktuális és emberi történetet akar elmesélni a hollywoodi nagymester.

Szerelemre vadászva – Joel Coen – Ethan Coen: Intolerable Cruelty / Kegyetlen bánásmód

2004. március 15. – írta Kolumbán Kinga

Örök téma a szerelem – sugallják az első filmkockák. Különböző korok ruházatában vonulnak elénk a biedermeier rajzfigurák, cukornyilakkal felfegyverkezett angyalkák dongják őket körül. Jane Austen-korabeli hölgy alél puha heverőjén, vadászkalapos úr vési szerelmének nevét az angolpark fájába.