A Pixar Stúdió és a Disney útjai immár hivatalosan is kettéváltak – azóta a Disney-t gyakorlatilag mindenki temeti. Tény, hogy a Disney már túl van a Hófehérkéhez hasonló produkciókkal fémjelzett fénykorán, és az Oroszlánkirály sikere óta igazán nagyot nem tudott durrantani. De azért félteni sem kell őket, hiszen ne felejtsük el, hogy a Lion King videóforgalmazása már a sokadik szériánál tart – szintén minden kisgyermekes családnál kötelező darab a polcon.
Tény, hogy A legelő hősei a Walt Disney utolsó kézzel rajzolt animációs filmje, mert a stúdió mind anyagi, mind művészi megfontolásokból áttér a digitális technikára. Ebben a kivételes történelmi helyzetben valóban illett volna valami nagyobb kaliberű történettel előrukkolni, mert első ránézésre finoman szólva is egyszerűnek hat a „három boci a csúcsra tör” sztori.
A legelő hőseiben a történet könnyedén összefoglalható: a farm, ahol hőseink élnek, hamarosan kalapács alá fog kerülni, ha sürgősen nem történik valami. A kisbirtokon takarosan gazdálkodó tehenek pedig úgy döntenek: nem hagyják annyiban. Grace, Mrs. Calloway és az új tehén, Maggie felkerekednek, hogy kézre kerítsék a rettegett rablóvezért, mert a vérdíjból kifizethetnék a tanya adósságait. Soványka cselekmény ez egy fergeteges road-movie-hoz, úgyhogy a rendezésben újonc alkotók, Will Finn és John Sanford úgy döntöttek, hogy felturbózzák a sztori állóvizét, és a western zsánerét igyekezték keverni a jól bevált musical-klisékkel.
A legnagyobb jóindulattal is csak a spagetti-westernek világát sikerül megidézni – A Jó, a Rossz, és a Csúf felé tett utalások egyértelműek, a vadnyugati hős, Rico figuráját és szövegét pedig egyenesen egy másik klasszikus westernből, a Little Ceasar-ból emelték át. Ám még így is távol maradnak a pusztai mítosztól, ugyanis a legelő hőseinek nem elégséges a humora ahhoz, hogy a rajzfilm paródiává emelkedjen. Marad helyette az erős musical-vonal: a film beharangozó kampánya nagyrészt arra épült, hogy az új Disney produkcióban A kis hableány és az Aladdin dalosmadarának, Alan Menkennek az új szerzeményei csendülnek fel. A slágeresre hangszerelt nyitódal K. D. Lang előadásában ennek ellenére sem marad emlékezetes – annál inkább a jódli-dal, amelynek képkockái már-már A nagy Lebowski lázálmait idézik.
A Disney-humor hagyományát azonban méltóképpen folytatják hőseink. A vén kecske, a kismalacok és a féllábú nyúl kedves figurák, de nem felejthetetlenek: a főhős Maggie hangját a híres komikus, Roseanne Barr kölcsönzi – talán kicsit túl vérbőre is sikeredett: Amerikában szülői felügyelettel látogatható a film a tőgyekre tett célzások miatt. Ennek ellenére A legelő hősei a család mozija minden tekintetben, elsősorban a kisebb gyermekek fogják maradéktalanul élvezni. A hosszának köszönhetően az óvodások által is tolerálható, mivel hetvenhat perc pontosan annyi idő, amennyit egy gyerek gond nélkül kibír a moziszékben.
Összességében A legelő hősei közel sem annyira unalmas, mint amennyire külső szemlélőnek tűnhet, de valóban nem nagy durranás: nem emelkedik az Állatfarm magaslataira, inkább a Kukori és Kotkoda színvonalát célozza be – tizenkettő egy tucat.
