Életműdíjjal tünteti ki a 62. Berlinale Meryl Streepet, aki a retrospektív vetítések mellett legújabb filmjével, A Vasladyvel is szerepel a programban. Tegnap sajtótájékoztatón mesélt az újságíróknak több évtizedes pályafutásáról.
A Vasladyvel kapcsolatban elmondta, nem érezte „kemény” feladatnak, de nagyon sok munkát és elmélyülést igényelt Margaret Thatchert alakítani a vásznon– számolt be az MTI. Különösen sok segítséget kapott filmbéli férjétől, a Dennis Thatchert alakító Jim Broadbenttől az idős Margaret megformálásában. Meryl Streep 35 éve ugyanazzal a maszkmesterrel dolgozik, s mint mondta, ezúttal is fontos volt számukra, hogy ne maszkot, hanem egy személyt lássanak a nézők.
A színésznő mindig azt keresi, mi a közös benne és az általa játszott karakterben. Margaret Thatcherrel is „sok közös van bennünk az eltérő hátterünk és származásunk ellenére” – fogalmazott. Nagy-Britannia első – és mindmáig egyetlen – női miniszterelnökének megformálásából sokat tanult, ez számára is meglepetés volt. „Baloldali amerikai nő vagyok New Yorkból. Thatcher pedig Reagan barátja volt, fura ruhákkal és frizurával. Tudják, a nők így ítélik meg egymást. Ilyennek láttam őt a 80-as években” – jegyezte meg.
Phillyda Lloyd, A Vaslady brit rendezője hangsúlyozta, nem az volt az elgondolásuk, hogy „embert csináljanak egy szörnyetegből”, inkább a hatalom megszerzését, majd elvesztését akarták bemutatni. Lloyd szerint Thatcher egykor a legbefolyásosabb nő volt a világon, a britek azonban a mai napig nem tudnak megszabadulni attól a kettősségtől, hogy a politikus egyfelől szörnyeteg, másfelől viszont a szigetország szentként tisztelt megmentője. A demenciában szenvedő idős Thatcher bemutatását is fontosnak tartotta, bár emiatt sok bírálatban volt része.
Streep úgy fogalmazott, egy színésznek mindig újat kell mutatnia, meg kell lepnie magát és másokat is. „Nem szabad, hogy megunjanak. Természetesen nehéz megbirkózni az elvárásokkal, de ebben a szakmában a bizonytalanság a barátoddá válik az évek során, a félelem sok mindenre megtanít.” Mindenféle női karaktert szeret játszani, de a legszívesebben nehezen megérthető nőket kelt életre, hogy „tolmácsolja” őket. Úgy érzi, neki is bőven voltak rossz pillanatai pályafutása során. „Furcsa a színészek élete, nem lehet tervezni, de én már szeretek így dolgozni. Ha célokat állítanék fel, csak csalódást okoznék magamnak. Csak arra kell koncentrálni, ami itt és most van. Ez persze egyszerre izgalmas és félelmetes.” A karakterekről nem ítélkezik – így volt ez Thatcher esetében is –, mert akkor nem tud eggyé válni velük.
