Négy zsűritársával közösen dönti majd el, hogy kié legyen a rövidfilmes Arany Pálma és a három diákfilmes díj.
A La Cinef zsűrijének munkájában idén Ana Lily Amirpour iráni-amerikai forgatókönyvíró, rendező, Charlotte Le Bon kanadai színésznő, rendező, Karidja Touré francia színésznő és Shlomi Elkabetz izraeli rendező, forgatókönyvíró, színész, producer vesz részt, a rövidfilmes szekció zsűrielnöke pedig Enyedi Ildikó.
Arany Medve a málnásban – Beszélgetés Enyedi Ildikó filmrendezővel
A magyar film egyik legnagyobb vesztesége volt, hogy Enyedi Ildikó a Simon mágus óta nem forgatott nagyjátékfilmet, de úgy érzi, a Berlinben elnyert Arany Medve visszarakta a térképre 18 év után. A Filmtettnek arról is mesélt, mit gondol a csodákról, milyen volt Tarantinóval zsűrizni, és mire kell figyelni, ha egy fára osztja a főszerepet a rendező. A film március 2-án kerül moziba Magyarországon.
Enyedi Ildikót két filmje is köti a Cannes-i Fesztiválhoz. Itt mutatta be első nagyjátékfilmjét, Az én XX. századomat: „Amikor 1989-ben, Európa változásokkal teli, varázslatos évében Cannes-ba érkeztem az első nagyjátékfilmemmel – vetítési tiltások, betiltott diákfilm és rengeteg nehézség után – az hihetetlen érzés volt. Hogy kiválasztottak, azt jelentette, hogy megértettek, valóban látható lettem, mintha a briliáns művészek és filmes szakemberek eme óriási, színes és energikus közössége kitárta volna a karjait felém, az abszolút kezdő felé, maguk közé hívtak volna, bizalmat adtak volna, ahol még csak egy ígéret volt – idézi a magyar rendezőt a fesztivál közleménye. – A mai napig emlékszem a Cannes-ban töltött idő minden pillanatára. Biztos vagyok abban, hogy azoknak a fiatal filmeseknek, akik az idei festziválon fogják bemutatni a rövidfilmjeiket, hasonló pozitív sokkban lesz részük. Szurkolok nekik, és remélem, hogy ez az elismerés lendíteni fog az önbizalmukon, hogy folytassák, legyenek bátrak és alázatosak, ne veszítsék el a fókuszt, ne vakuljanak el vagy döbbenjenek le – szurkolok, hogy érett és okos módon tudják kezelni ezt az elismerést. Dióhéjban, vagy inkább röviden... szurkolok nekik!”
Egy sosemvolt dinamitfőzés diszkrét nosztalgiája – Enyedi Ildikó: Az én XX. századom (1989)
A fekete-fehér filmre forgatott Az én XX. századom legalább annyira sokszínű, mint a tárgyát képező súlyos korszak volt. De Enyedi Ildikó radikálisan újszerű, személyes víziójában a történelmi idő és a privát élet egymást gabalyító misztériuma egészen a kozmoszig ér.
Az Un Certain Regard mezőnyében versenyző Az én XX. századom 1989-ben Arany Kamerát nyert, és bár a Testről és lélekről 2017-ben a Berlinale fődíját vitte el, Enyedi Ildikó legutóbbi munkája, A feleségem története szintén a cannes-i versenyben debütált 2021-ben.
