Bernáth Szilárd Tapintható univerzum című filmterve pedig elnyerte a cottbusi MIDPOINT pitchfórum egyik díját.
„Jól végződött a hétvége – írta közösségi oldalán Tudor Giurgiu filmrendező. – A Libertate '89 – Nagyszeben elnyerte a kritikusok díját az Arrasi Filmfesztiválon! Az utazás folytatódik! Vasárnaptól, november 19-étől újra a stáb jelenlétében vetítünk az országban [aka. Romániában – szerk.], Fălticeniben, Rădăuțiban és Sireten kezdünk.” A román–magyar koprodukcióban készült filmdráma forgatókönyvét a rendező Cecilia Ștefănescuval és Napoleon Helmisszel közösen jegyzi, az operatőr Alex Sterian, a vágó Lemhényi Réka, a sound designer Székely Tamás. Erdélyi magyar színészek, köztük Bíró József, Dimény Áron és Deák Zoltán is láthatóak a filmben. A Szarajevóban bemutatott alkotás vezető producere Oana Bujgoi Giurgiu, koproducere Berger József. A Tudor Giurgiu rendezte és a kolozsvári TIFF közönségdíjával is elismert alkotás nyitotta múlt szerdán, az Uránia Nemzeti Filmszínházban a budapesti Román Filmhetet, és mostanig közel 16 000 néző volt rá kíváncsi Románia-szerte.
A lefejezett kakas – Tudor Giurgiu: Libertate / Libertate ‘89 – Nagyszeben
A TIFF-igazgató és filmrendező Tudor Giurgiu legújabb filmje az 1989-es romániai forradalom egyik kevésbé ismert, nagyszebeni szeletét ragadja meg, de a Libertate nem csak a „saját” történetét mondja el: bő három évtized távlatából a rendszerváltás mögé is kérdőjelet tesz.
A pitchfórum díjait csütörtökön hirdették ki, a Larry rendezője másnap a Filmhunak mesélt a Tactile Univers nemzetközi címmel bemutatott Tapintható univerzumról: a film „egy olyan formanyelvi ötletet játszik ki, amit nem nagyon csinált még meg talán senki, a pitchen pedig azt jelezték vissza neki a koproducerek és a fejlesztők, hogy egyáltalán nem jár tévúton”. A Svájcban és Budapesten játszódó sztori „alapvetően egy szerelmes történet – nyilatkozta a rendező. – Az érdekel, hogy filmnyelvileg – tehát nem pszichológiailag, nem a cselekménnyel vagy dialóggal – mit lehet elmondani a szerelemről. Egy érdekes filmnyelvi kísérlettel szeretnék beszélni egy párkapcsolatról. Számomra nagyon izgalmasak azok a filmek, amik fognak egy műfajt, és azáltal, hogy a végtelenségig komolyan veszik, lehozzák a realizmus szintjére, elviszik a falig. Ezzel az adott műfajt közben nagyjából ki is végzik. Például a Táncos a sötétben szerintem ezt csinálta a musical műfajával: eltolta a falig. Ez után a film után nem tudom, hogy van-e értelme még musicalt csinálni. De ilyen a Saul fia is, ami a holokauszt-film műfajában végzett hasonló műveletet. Ez érdekelt nagyon, és ennek kapcsán arról kezdtem el gondolkozni, hogy hogy lehet a szerelemről úgy beszélni, hogy addig visszük el a formát és a beszédmódot magáról a témáról, hogy az már nem radikalizálható tovább. Ehhez kerestem formanyelvet. Ez egy különleges filmnyelvi megfejtés vagy kísérlet lesz, ami összefügg a szerelmi történettel, pontosabban a szerelmi történet műfajiságával” – idézi Bernáth Szilárdot a Filmhu.
