Sztornó
Történet
„Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam. Történelmet tanítottam egy vidéki gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban. Ekkor még erősnek éreztem magam, rajtam nem találnak fogást. Közeledett a tanév vége. A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget. Később levelet kaptam az APEH-től. Mindig is tudtam, hogy egy napon, a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára. Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára. Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le.”
Ezt írtuk a filmről:
Tibortól a Taxidermiáig – 37. Magyar Filmszemle – Budapest, 2006. január 31– február 5.., Játékfilmek
Vegyünk egy ellenállhatatlan férfipopót, néhány szexi színésznőt, pár szürkére koptatott poént, meg egy rakat műfajdefiniáló romantikus filmes fordulatot, végezetül hintsük meg egy csipetnyi szerelemmel, meg persze egy adag gyrost szeljünk mellé, majd gyúrjuk mindezt egy jó forgatókönyvvé, és végül dobjuk be a médiacsalit. Kérem szépen, ez lenne a mai magyar vígjáték sikerreceptje?
Filmnek jó, korrajznak naiv – Pálos György: Sztornó
„A Sztornó olyasmit céloz meg, ami tulajdonképpen nem olyan látványos, de mindannyian ezt az életet éljük.” (Pálos György)
