Sodrásban
Gaál István
1963
Sodrásban
Eredeti cím
Sodrásban
Rendező
Forgatókönyvíró
Szereplők
Operatőr
Vágó
Zene
Díszlettervező
Jelmeztervező
Gyártó
Történet
Egy Tisza-parti faluban együtt tölti nyári szünidejét hat fiú és két lány. Az összeszokott társaság fürödni megy. Vidáman töltik a napot, sütkéreznek a parti homokon, lubickolnak, virtuskodnak a hűs hullámokban és eközben éri őket életük első tragédiája: egyik társuk a vízbe fullad. Ettől kezdve a társaság eddig jellegtelen tagjai egyenként egyéniséggé formálódnak. Mindegyikük számvetést készít: megvizsgálja a környező világgal, a halott baráttal és a többiekkel való kapcsolatát, mindegyikükben felmerül az egymás iránti felelősség problémája...
Ezt írtuk a filmről:
„A répa baba” – Beszélgetés a 85 éves Sára Sándorral
Sára Sándor márciusban megkapta a Kossuth-nagydíjat. A legendás operatőr ennek apropóján elmesélte, miért fordult a történelmi filmek felé, hogyan próbálták ’56 után félreállítani, és miért terjesztette a korszak egyik emblematikus rendezője, hogy géppuskával kergette a forradalom alatt. Sára felelevenítette, hogyan éheztek a magyar filmesek Cannes-ban, miért tölt be különleges szerepet az életében Erdély, de elárulta azt is, mit gondol Szabó István ügynökmúltjáról, és miért nem akarta Máté Pétert főszereplőnek az első rendezésében.
Interjú,
2018. május 21. – írta Soós Tamás
Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról
Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.
Tanulmány,
2015. december 21. – írta Ritter György
Az összművészeti képalkotó – Sára Sándor-portré
Sára Sándor bemutatását illetően az ember könnyen zavarba jöhet, úgy, ahogyan emblematikus figurák meghatározása kapcsán szokott. Váltott objektívek szükségesek, hogy megfelelő összképet kaphassunk róla, hogy portréja megfelelő élességgel kirajzolódhasson. Sára intézmény, megkerülhetetlen idol, akit körbe kell járnunk, hogy megfejthessük, mit is jelenthet a filmművészet múltjának és jelenének, mi több, hogyan hivatkozik rá a folyamatos jövő.
Tanulmány,
2015. március 11. – írta Beretvás Gábor
Varietas delectat – Rendezőportrék: Sára Sándor
Kísérleti etűdtől a lírai szociográfiáig, látványos történelmi kalandfilmtől a beszélő fejes riportdokumentumig nemcsak képileg, gondolatilag is sok minden egymás mellé kerül Sára Sándor életművében.
Tanulmány,
2003. október 15. – írta Pintér Judit
A képírástudó magánya – Rendezőportrék: Gaál István
„Minden filmem úgy készítem, ahogy a sienai kismesterek a képeiket festették, akik művészek voltak, ugyanakkor kézművesek is a szó nemes értelmében. Maguk keresték a földpátot, vagyis a színeket, maguk vágták a táblát, amelyre elképzelésüket festették, maguk fűrészelték a kereteket is. Ugyanígy írom a forgatókönyvet, rendezek, majd vágó nélkül, saját kezűleg állítom össze a filmemet, vagyis három ízben szűröm át az elképzelést magamon. Olykor magam is fényképezem őket. Ugyanakkor nem tartom magam se forgatókönyvírónak, se rendezőnek, se vágónak, se operatőrnek. Egyszerűen képírónak tartom magam, vagy ha úgy tetszik, képírástudónak.”
Tanulmány,
2003. április 15. – írta Pintér Judit
Kapcsolódó filmek
Sodrásban
Fekete-fehér filmdráma, 90 perc, 1963
Rendező: Gaál István Szereplők: Csikós Sándor, Kozák András, Moór Marianna, Drahota Andrea, Harkányi János Teljes filmadatlap
