Randevú
Történet
A film első jelenete az 1950-es évekbe nyúlik vissza. Egy kórházi szobában Irén, a halálos beteg fiatal nő búcsúzik el gyermekétől, Rózsikától. Az árván maradt kislány ötven évvel később itt jár közöttünk, mint hajléktalan öregasszony, aki megörökölte anyja tüdőbetegségét. Nagyvárosi bolyongásai során Rózsika találkozik egy különös mozgású, szótlan nővel, akivel hamarosan szoros barátságot köt.
Egyikük sem tudja, de a néző hamar rájön, hogy anya és lánya újbóli találkozásának vagyunk tanúi. Mostantól a két nő kalandjai összefonódnak, és ezekben a kalandokban szembekerülnek egymással a harmadik évezred Magyarországának különböző, egymástól nagyon eltérő minőségű világai és karakterei.
Amikor kiderül, hogy Rózsikának, az idős és beteg hajléktalan néninek már csak napjai lehetnek hátra, Irén mozgósítja magában rejtett energiáit, és mint egy modern mesében, megszabadítja lányát a szenvedéstől.
Ezt írtuk a filmről:
Tibortól a Taxidermiáig – 37. Magyar Filmszemle – Budapest, 2006. január 31– február 5.., Játékfilmek
Vegyünk egy ellenállhatatlan férfipopót, néhány szexi színésznőt, pár szürkére koptatott poént, meg egy rakat műfajdefiniáló romantikus filmes fordulatot, végezetül hintsük meg egy csipetnyi szerelemmel, meg persze egy adag gyrost szeljünk mellé, majd gyúrjuk mindezt egy jó forgatókönyvvé, és végül dobjuk be a médiacsalit. Kérem szépen, ez lenne a mai magyar vígjáték sikerreceptje?
„A föl-földobott kő” – Incze Ágnes: Randevú
A kisebb balesetet szenvedett Norbitól a kolontos, hajléktalan nő elcsen néhány tárgyat, köztük az útlevelét. Rózsika a sánta lovagtól pár falatot tulajdonít el, ő pedig Rózsikát üti le, rabolja ki. Norbi, a vagány motoros gyerek egy egész nap keresi birkatürelemmel az útlevelét három furcsa nő társaságában. Miután meglelik a sánta lovagot, ő a számára legtermészetesebbnek tűnő módon egy ötezresért visszavásárolja tőle az útlevelét. Az pedig idéz neki Ady Föl-földobott kőjéből, de hiába.