Good bye, Lenin!
Történet
1989 ősze: az NDK összeomlása visszafordíthatatlan. A fal lebontása előtt röviddel Kernerné egy kelet-berlini utcán szívinfarktust kap, és komába esik, ezáltal a kapitalizmus diadalmenetét átalussza. Mire 1990 nyarán magához tér, Kelet-Berlinre rá sem lehet ismerni. Fia, Alex attól fél, hogy mamája túlságosan felizgatja magát a változások láttán, és egy újabb rohamot már nem élne túl. Úgy dönt, hogy az ágyhoz kötött asszonynak a hálószobában visszaállítja az egykori NDK-t. De mit tehet Alex, ha a feladat Kernerné meglepően gyors gyógyulása miatt egyre nehezebb? Ha a keletnémet termékek mindinkább eltűnnek a boltokból? Ha a mama híradót akar nézni? Ha a szemben lévő ház falán Coca Cola plakát jelenik meg? És ha mama sétálni indulna?
Ezt írtuk a filmről:
Rendszert vágók – Töprengések a rendszerváltás filmjeiről
A 20. század mint történeti korszak (1914–1991) záróakkordja a hol bársonyosan, hol véresen lezajlott rendszerváltás volt. Az újjászületésre adott recepció nem maradt el, főként nem a filmművészetben.
„Anyu csak csótánynak szólít” – Daniel Brühl: Ami a jófiú-imázs mögött van
Daniel César Martín Brühl González Domingo a német filmek illedelmes átlagembere. A mutti szófogadó fia, a csinos mädchen odaadó szeretője. De tiszteletbeli erdélyinek is tekinthetjük, hiszen Thurzó Istvánként láthattuk Julie Delpy rendezésében (A grófnő – Báthory Erzsébet legendája). A Goodbye Lenin!, a Becstelen brigantyk, a Fegyverszünet karácsonyra, a Hölgyek levendulában, az Edukators sztárjának két új filmjét, a 2 nap New Yorkban, s a Jane Fonda és Geraldine Chaplin főszereplésével készült Együtt élhetnénk címűt nemrég kezdték vetíteni Magyarországon a mozik. Utóbbi hamarosan a kolozsvári Transilvania Filmfesztivál szabadtéri vetítésén is látható lesz a főtéren.
A német(országi) film rövid története 2.
A háború végét követően, a megszállás idején a szövetségesek ellenőrzésük alá vonják a német filmipart, és felállítják a cenzúrázó hivatalokat. Ezzel egyidőben megkezdik saját filmjeik elterjesztését, a német lakosság „nácitlanítása” érdekében.
„Önmagukat finanszírozó filmeket kell készíteni.” – Beszélgetés Wolfgang Beckerrel
A Good Bye Lenin! rendezője 2004 decemberében, a Pázmány Péter Egyetem meghívását elfogadva filmjeiről beszélt a diákokkal, majd a Goethe Intézet estjének közönségével. A kortárs német film helyzetéről, a külföldön is sikeres alkotásokról, valamint a „Lenin" készítéséről a Filmtett másnap a Gellért Szállóban kérdezte a magát a középgenerációhoz tartozónak valló Wolfgang Beckert.
Északi szellők – 38. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál, 2003. július 4–12.
A gyógyvizeiről, becherovkájáról és gyönyörű szállóiról híres Karlovy Vary július elején tíz napra igazi film-fürdővárossá változik. A legrangosabb nemzetközi mustrák sorában jegyzett Karlovy Vary Filmfesztivál tömegeket és sztárokat vonz, de kerüli a hisztérikus felhajtást.
Közelkép a Fal tövéből – Wolfgang Becker: Good bye, Lenin!
A Jammerossie (nyafogkeleti) és a Besserwessie (bezzegnyugati) közötti nézet- és életmódbeli különbségekben, ebben a sajátosan német szkizofrén tudatban gyökerezik az, hogy Beckernek 13 évvel az újraegyesülés után sikerült olyan filmet készítenie a Berlini Fal leomlásáról, ami fergeteges közönségsikert aratott, ugyanakkor rangos szakmai elismerést is tudott szerezni. A közönségsikerről csak annyit, hogy már az első hónapban megdöntötte a német filmek nézőszám-rekordját, ami eddig Michael „Bully” Herbig 2001-es rendezését, a Manitu bocskorát illette. A 2003-as Berlinálén a legjobb európai filmnek odaítélt Kék Angyalt kapta, a Német Film Fesztiválján pedig nem kevesebb, mint nyolc díjjal jutalmazták humorát és kivételesen komoly (egy pillanatig sem komolykodó) kérdésfelvetését.