Az én XX. századom
Történet
A földgolyóra montírozott filmburleszk: valaki a fejét egy óriási ágyú torkába dugva fáklyával próbálja meggyújtani a kanócot, így akar öngyilkos lenni, de rövid a karja, és nem éri el... Netán így láttatja Enyedi Ildikó megragadóan ironikus fénymeséje a 20. századi embert, amint a polaritások, hamis látszatok és tudományos igazságok kaotikus zűrzavarában önpusztító módon keresi a teljességet, a tökéletest? Aki kíváncsi arra, mit mondanak egymásnak a csillagok, mikor 1880-ban felragyognak Edison villanykörtéi, vagy milyen a Tökéletes nő, az nézze meg ezt a világsikert aratott, cannes-i elsőfilmet!
Ezt írtuk a filmről:
Egy sosemvolt dinamitfőzés diszkrét nosztalgiája – Enyedi Ildikó: Az én XX. századom (1989)
A fekete-fehér filmre forgatott Az én XX. századom legalább annyira sokszínű, mint a tárgyát képező súlyos korszak volt. De Enyedi Ildikó radikálisan újszerű, személyes víziójában a történelmi idő és a privát élet egymást gabalyító misztériuma egészen a kozmoszig ér.
Mágikus filmek – filmmágiák – Rendezőportrék: Enyedi Ildikó
„Valamiféle realizmus… Nem tudom: neorealizmus – nagyon elhasznált? Új-neo-realizmus – hát egy kicsit körülményes. De az biztos, hogy valamifajta realizmus… Mágikus realizmus?” Noha Erdély Miklós nem Enyedi Ildikó filmjeiről beszélt, amikor megpróbált egy alkalmas elnevezést találni kortárs alkotók (Bódy Gábor, Jeles András, Tarr Béla, Gothár Péter, Xantus Gábor) műveire1, mégis helyénvalónak érezhetjük ezt a sajátos meghatározást, ha az Enyedi-életmű darabjait vesszük szemügyre.
A magyar filmművészet „zárványai”
Zárt, kerek, fekete-fehér, mégis teljesen eltérően „működő” világok: a magyar fekete széria a kilencvenes években inkább „zárvány”-jelenség, mint irányzat. Fények, formák, tájak és terek Enyedi Ildikó, Szász János, Janisch Attila és Tarr Béla egy-egy filmjében.
„Az angyalok lehetnek buták, mert tökéletesek" – Beszélgetés Enyedi Ildikó filmrendezővel
A feleségem története, Szelíd interface, Simon mágus – Enyedi Ildikó filmrendezővel tervekről, készülő és elkészült filmekről, elhanyagolt szerzőkről, a science fiction-ben szunnyadó lehetőségekről, a történetszövés játékairól, a termékeny félreértésekről és, néhány mondat erejéig, demiurgoszokról és angyalokról beszélgettünk.