Magyar hangja...

Miből fakad a magyarok szinkronimádata, miért preferáljuk a hazai változatokat az eredeti, feliratos formátum helyett? Hogyan készülnek a szinkronizált filmek, milyen kihívásokat tartogat a szinkronkészítés a színészek és szakemberek számára? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ az egészestés dokumentumfilm, amely azt is vizsgálja, hogy miképp vált a magyar kultúrörökség és kultúrkincs részévé a szinkronizálás és néhány emblematikus magyar szinkron.

Elolvasom a kritikát

Együtt kezdtük

Érettségi, egy nagy buli, aztán jó időre csá mindenkinek! A 12. c tagjai közt voltak, akik jártak egymással, meg akadtak köztük jó haverok is, de tíz éven át alig találkoztak. Aztán az egyikük esküvőjének alkalmából a régi spanok, ellenségek és szerelmek (akik megvoltak, és akik nem jöttek össze) újra együtt töltenek egy hétvégét egy balatoni panzióban. Persze semmi sem úgy sikerül, ahogy tervezték. Mert egy ilyen nagy újratalálkozás pont arra jó, hogy kitörjön pár botrány, elcsábítsanak néhány hű szerelmest, elsüssenek egy csomó jó poént, hazudjanak, őszinték legyenek, dumáljanak, igyanak, aztán kezdjék elölről az egészet.

Elolvasom a kritikát

El a kezekkel a papámtól!

A mesék nem hazudnak. Amikor Dorka, a különleges fantáziavilágában élő, nagyszájú kislány megtudja, hogy özvegy apja újranősül, és ő mostohát kap, rögtön sejti: addigi világa fenekestül felfordul.

Elolvasom a kritikát

Last Call

Anikó 61 éves. Hamarosan elhagyja Magyarországot, hogy a lányához költözzön Angliába. Utolsó, Budapesten töltött napján elbúcsúzik a múlttól, és szembesül a jövővel is.

Kapcsolódó cikk:

• „Mindegy, hogy színész vagy amatőr, csak találjuk meg a legjobbat” – Interjú Kis Hajnival, a Külön falka rendezőjével