Kóristák

1949. Franciaország. Clément Mathieu, a munkanélküli zenetanár elvállal egy felügyelő-tanári állást egy nehezen kezelhető gyerekek számára fenntartott nevelőintézetben. Az igazgató, Monsieur Rachin által bevezetett és alkalmazott kemény, rideg nevelési módszerek megdöbbentik az új tanárt. A zene varázsának és a közös éneklésnek köszönhetően azonban Mathieu-nek sikerül megváltoztatnia a gyerekek hétköznapjait...

Elolvasom a kritikát

Farkasok szövetsége

Az 1700-as évek második felében valahol Dél-Franciaországban arról suttognak, hogy egy titokzatos szörny garázdálkodik a környéken. Főleg asszonyokat és gyerekeket ragad el, s már legalább száz áldozatot marcangolt szét. A király értesül a lakosság körében növekvő pánikról, ezért odaküldi legkiválóbb katonáit, hogy keressék meg a szörnyet és végezzenek vele. Grigoire de Fronsac, a [...]

Elolvasom a kritikát

Himalája – Az élet sója

A Himalája meredekein, árpaföldek lankái közt, 5000 méter magasban terül el Dolpo tájegysége. Egy kis tibeti faluban járunk. Az ott élő, a zord klímában megedződött emberek egyetlen bevételi forrása a felső-tibeti só. Só, melyet minden évben ők maguk termelnek ki, majd cserélnek el gabonára messze, nagyon messze, a hegyek lábánál, a gazdagon termő nepáli völgyekben. A hosszú, fáradtságos út az [...]

Kapcsolódó cikk:

• Tanúbizonyság az életnek – A Himalája próbája

Mikrokozmosz – Füvek népe

A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét [...]

Kapcsolódó cikkek:

• Poétikus ökológia – A non-verbális dokumentumfilmekről
• A Hegy romantikája
• Egy moziképész monológja – Szonda Szabolcs mozija
• Mikrokozmosz – Claude Nuridsany – Marie Pérennou: Microcosmos: Le peuple de l'herbe / Mikrokozmosz – Füvek népe

Nuovo cinema Paradiso (Cinema Paradiso)

Az apját a háborúban elvesztő Salvatore rajong a filmekért. Ha csak teheti, minden idejét a moziban tölti. A parányi Cinema Paradiso az otthona, a filmek a szülei. A vetítőterem és a gépház serdülőkorának legfontosabb helyszínei, ahol meghatározó élményekben van része. A folyton ott tüsténkedő fiú különös barátságot köt az életvidám középkorú mozigépésszel [...]

Kapcsolódó cikkek:

• A Cinema Paradiso, egy öregedő „siculus” szemével nézve – Tornatore Szicíliája
• TIFF 2014, percről percre
• Az olasz film története – A hetvenes évektől napjainkig (3.)
• Vágott-kép – Gondolatok a rendezői változatokról 1.
• A mozi szerelmesei vagy a szerelmesek mozija? – Giuseppe Tornatore: Nuovo cinema Paradiso / Cinema Paradiso (rendezői változat)
• Imádat-metaforika – Giuseppe Tornatore: (Nuovo) Cinema Paradiso, 1988

Fekete-fehér színesben

1915 januárjában a kameruni francia kolónián a kihelyezett diplomaták élik mindennapi életüket, szerelmeskednek, abszintot isznak, unatkoznak, és mit sem tudnak arról, hogy Európában kitört a háború. A németek is fönntartanak egy posztot a telephelyen, három katona képviseli Németországot. Egy szép napon megérkeznek a hírek az otthoni konfliktusokról. A kezdeti közös piknikezés, izgalom, találgatások után egyre többen érzik [...]

Elolvasom a kritikát

Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája

Egy baloldali politikus meggyilkolása után egy nyomozó és egy riporter próbálja felgöngyölíteni az ügyet, amit a rendőrség szeretne mielőbb a szőnyeg alá söpörni.

Elolvasom a kritikát

A Rochefort-i kisasszonyok

Solange és Delphine két huszonéves iker, akik Rochefort-ban énekelni és táncolni tanulnak. Apjukat soha nem ismerték, kávéház-tulajdonos anyjuk egyedül nevelte fel őket. Egy nap vásárosok foglalják el a teret, akiknek azonnal megakad a szemük a szép lányokon. Bár Solange és Delphine nagyon vágynak már a szerelemre, jobb partira számítanak. A városba érkezik három férfi: egy festő, aki a nagy Őt keresi, egy [...]

Kapcsolódó cikk:

• Esernyők és szélmalmok – Michel Legrand-portré