Ezt írtuk a filmről:

Kulisszák mögött, kamera előtt II. – Erdélyi filmszínészportrék: Dimény Áron

A Filmtett új videósorozatában erdélyi (film)színészekkel beszélgetünk a színészi szakmáról, a kamera és a színpad közti különbségekről, meg egyéb kulisszatitokról. A második részben Serafim doki, illetve Citrom Bandi, illetve bocs, Dimény Áron nosztalgiázik a 35mm-es korszak után, és még egy hajvágásnak is tanúi leszünk.

Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története

A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.

Három lépés a sikerhez – Ennio Morricone útja a csúcsra

Amikor Ennio Morricone nagyjából egy hónappal ezelőtt átvette élete első igazi Oscar-díját az Aljas nyolcasért, a filmzenei sajtó szokás szerint kritizálta az akadémiát, hogy miért épp egy olyan filmet díjazott, melyben alig tizenvalahány perc eredeti zene van, és a szabályok szigorúbb értelmezése szerint elvileg még jelölni sem lehetett volna az adott kategóriában.

Jelentős része a képzelet – Beszélgetés Dimény Áronnal

Filozófusnak készült, de színész lett – Dimény Áron azóta már nemcsak színpadon, hanem a kamerák előtt is markáns alakításokkal tette ismertté a nevét a közönség és szakma előtt. A reklámszínészet és korábbi filmszerepei mellett a fotogén arc előnyeiről, Citrom Bandiról, a színész képzeletéről és a világ kerekségéről beszélgettünk vele.

Sorsfordító sorstalanság – Beszélgetés Koltai Lajossal, a Sorstalanság rendezőjével és Nagy Marcellel, a film főszereplőjével

Koltai Lajost eddig elsősorban napjaink egyik legelismertebb operatőreként ismerte a világ, aki huszonhárom esztendeje állandó munkatársa Szabó Istvánnak, akivel tizennégy közös filmet készített.

Sors-talanság – Koltai Lajos: Sorstalanság

Az irodalmi művek filmes adaptációi rendszerint erős prekoncepciókat gerjesztenek a leendő nézőkben, amelyekkel szemben a filmnek meg kell vívnia kemény csatáját, hiszen az élményeihez, ha erősek, mindenki ragaszkodik.

Sorstalan játékfilmpaletta – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8. – Játékfilmek

Az idei filmszemle rengeteg meglepetéssel fogadta nézőit. A humor és – a játékfilmes zsűri szavaival élve – az alkotói düh mindenképpen értékelendő a bemutatott alkotásokban. Úgy tűnik azonban, a magyar filmgyártás hadilábon állt a történetmeséléssel az elmúlt évben. A forgatókönyveket a rendezők írják – talán ezen csúszhatnak el a filmek. A zsűrik mégis kiosztották minden díjukat, úgyhogy akad értékelendő a magyar filmben.

„Azt hiszik, nyaralásból jövök” – Riport a Sorstalanság forgatásáról

„Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán kezdődik." Ancsel Éva filozófus mondatán gondolkodom, miközben arra készülök, hogy a Sorstalanság című film egy forgatási hetéről írjak. Ez az a mondat, amely Koltai Lajos irodájában volt kiplakátolva, még abban az időben, amikor a film előkészítése folyt, és a rendező szereplőket válogatott.