A lét elviselhetetlen – R.J. Cutler: If I Stay / Ha maradnék

2014. szeptember 12. – írta Farkas Péter

Szinte minden évben készül egy gyorsan kultikussá váló és többé-kevésbé hosszú ideig az is maradó young adult-film. Az idei évet persze már elvitte a Fault in Our Stars, de R.J. Cutler játékfilmes bemutatkozása ettől még lehetett volna az év másik durranása. Helyette az egyik legkínosabb film lett, nemcsak a műfaján belül.

Coenék belsejében – Ethan és Joel Coen: Inside Llewyn Davis / Llewyn Davis világa

2013. december 11. – írta Jakab-Benke Nándor

A Coen fivérek felvállalják, hogy a filmben elhangzó dalok ezúttal fontosabbak, mint a cselekmény, ez viszont egy nagyszerű, melankolikus filmet eredményez.

Sorsok, bendzsóra hangszerelve – Felix van Groeningen: The Broken Circle Breakdown / Alabama és Monroe

2013. november 27. – írta Jankovics Márton

Halálos betegségekről nem könnyű hiteles filmet forgatni, egy rákos kisgyerekről meg aztán végképp nem. Ha valaki ugyanis nem otromba happy enddel tagadja le a tragédiát, akkor hajlamos ragacsosan sötét melodrámai szirupba fojtani a cselekményt. Az Alabama és Monroe bravúrja, hogy mindkét lehetséges túlkapást elkerüli, miközben még a zene, a spiritualitás és a bioetika ősi kérdéseiről is elmélkedik egy sort.

Voltam valaki, most másvalaki vagyok – Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív

2010. augusztus 26. – írta Verpeléti András

Az amerikai identitás egyik legfontosabb pillére a folyamatos, önmagáról folytatott diskurzus. Éppen ezért óriási hagyománya van az ország múltját kísérő kulturális szálaknak, mint például a vadnyugat mítoszai, illetve jelen esetben a country és a blues. Scott Cooper alkotása mégis valahogy a semmiből bukkant elő, az idei Oscar átadásáig gyakorlatilag láthatatlan is volt Hollywood – és a közönség – nagy része előtt.

Boldogító igen – Bálint Arthur: Poros öltöny

2008. február 2. – írta Tóth Orsolya

Bálint Arthur korábbi filmjeihez hasonlóan a főhős itt is közel kerül a nézőhöz. A rendező keze egyáltalán nem érződik, mintha személyesen hallgatnánk Frici gondolatait, életéttörténetét.

Rokkendroll klisé – Gus Van Sant: Last Days / Az utolsó napok

2006. június 15. – írta Libor Anita

Gus Van Sant úgynevezett Halál-trilógiája három filmet foglal magában: a 2002-es Gerryt, a 2003-as Elefántot, és a legutolsó, 2005-ös Last Dayst.

Egy börtönzenész emlékiratai – James Mangold: Walk The Line / A nyughatatlan

2006. március 20. – írta Kárpáti György

Életrajzi filmet készíteni biztos választás – Oscar-szempontból legalábbis sokkal kecsegtető döntés. A nyolcvanas években reneszánszukat élték a történelmi személyiségekről készített monumentális tablók, egymás után nyert a nagyszabású Amadeus, a Gandhi, majd Az utolsó császár. Napjainkra annyiban változott a helyzet, hogy a dollár tízmilliókba kerülő (mai értéken százmilliós nagyságrendű) történelmi tablók és meghatározó politikai személyiségek helyett inkább kézzelfogható figurák, embermilliók által eszményített közszereplők váltak Hollywood kedvenceivé.

Jarmusch és az élet apró örömei – Jim Jarmusch: Coffee and Cigarettes / Kávé és cigaretta

2005. február 15. – írta Váró Kata Anna

Legújabb alkotásával Jarmusch visszatért korai filmjeinek hangulatához. A fekete-fehér epizódok között kulcsszerepet játszó kávék és a zsinórban meggyújtott cigaretták motívuma biztosít kapcsolatot sok, Jarmuschnál már emblematikusnak számító „holt idővel", amely néhol élénk, improvizatív jellegű dialógusokkal, néhol pedig kínos csendekkel egészül ki, megörökítve mindennapjaink jelentéktelennek tűnő, szinte minden drámaiságot mellőző mozzanatait.