Mellékszereplő a saját filmedben – Emanuel Pârvu: Trei kilometri până la capătul lumii

2024. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A Három kilométer a világ végéig lett az idei Queer Palm győztese Cannes-ban, pedig kevésbé szól a romániai meleg létállapotról, inkább egy vidéki társadalomrajz – ilyent pedig azért már nem egyszer láttunk a 2000 utáni román film nagyobb játékosaitól.

Nyers valóságok – Boross Martin: Nyersanyag

2024. január 18. – írta Ferencz Orsolya

Részvétel és alkotás, felfedés és eltitkolás drámáinak helyszíne a Nyersanyag globális érvényű faluja, ahol a nyári alkotótáboros, szociofilmes hangulatot a thriller váltogatja, és ahol a katarzis szó szerint a földbe áll.

Hervadó lelkekről – Nuri Bilge Ceylan: Kuru Otlar Üstüne / About Dry Grasses / Elszáradt füvekről

2023. november 2. – írta Ferencz Orsolya

Nuri Bilge Ceylan legújabb filmjét a Tanítanék Filmnapok keretében vetítették először Magyarországon, jórészt tanárok előtt. A több mint háromórás film Törökország idei Oscar-nevezettje, Merve Dizdar pedig a legjobb színésznői alakításért járó Arany Pálmát vihette haza idén Cannes-ban.

A parafacipő fája – Mikel Gurrea: Suro

2023. június 7. – írta Buzogány Klára

Mikel Gurrea első nagyjátékfilmje ízig-vérig katalán alkotás, persze nemcsak a filmben ízesen beszélt katalán nyelvnek köszönhetően, hanem mert bepillantást enged egy – számunkra oly ismeretlen és távoli – hagyományos helyi foglalkozás, a parafatermesztés világába, illetve a vidéki katalán életbe.

Istenkeresésben – Gyöngyössy Imre, Kabay Barna: Jób lázadása (1983)

2020. február 14. – írta Gyöngyösi Lilla

Messiás, hol vagy már? – ismételgeti Lackó Gyöngyössy Imre és Kabay Barna szívszorító filmjének a végén. A Jób lázadása ritka példája a magyar filmművészetben a múlttal való szembenézésnek, a visszafordíthatatlanság tragédiájának és a családdá válás szomorú szépségének.

Reflexió vs. fikció – Zolnay Pál: Fotográfia (1973)

2017. március 4. – írta Dobi Ferenc

Nem igazán szükséges felvázolni a filmtörténeti környezetet ahhoz, hogy a Fotográfiát mint mesterművet a helyén tudjuk kezelni, hiszen 45 év után sem veszített erejéből, sőt, olyan üzenetet fogalmaz meg, ami ma talán még jobban releváns, mint a 70-es években.

Farkastörvény – Kostyál Márk: Kojot

2017. február 15. – írta Váró Kata Anna

Parázs konfliktusok, ellentétes érdekek, hirtelen, elemi erővel felszínre törő indulatok és a vidéken uralkodó ököljog képezik Kostyál Márk első nagyjátékfilmjének, a Kojotnak a gerincét.

Coming of age rémdráma – Rúnar Rúnarsson: Þrestir / Sparrows / Madárkák

2016. április 14. – írta Csiger Ádám

Az izlandi Madárkák esszenciális, de egyben meglehetősen szokványos coming of age drámaként kezdődik, de a végére átcsap a hollywoodi felnövésfilmek totális ellentétébe, sőt, kritikájába.

Újhullámtarajok az árvízben – Tudor Cristian Jurgiu: Câinele japonez

2013. október 24. – írta Farkas István

Hazaérésről és hazatérésről szól a Japán kutya. A folyamatosan szélsőségeket csapkodó román újhullámtarajokról ezúttal csendesebb vizekre vezetik a nézőket: ezúttal csak árvízen, illetve annak következményein kell átevezni – természetesen a szereplőkkel együtt – egészen a hazai filmekből lassan már megszokott, pszeudo-katartikus végkifejletig.

A világ mint olyan – Silviu Purcărete: Undeva la Palilula / Valahol Palilulában

2012. április 26. – írta Kovács Bea

Talán azért, mert debütfilm, talán azért, mert éveken át zajló munka eredménye, vagy talán pontosan azért, mert Silviu Purcărete, a kortárs román színház egyik legösszetettebb alkotójának első filmes megnyilvánulásáról van szó, a Valahol Palilulában nem az a mű, amelynek sajátos világáról és hangulatáról referenciák vagy mélyebb elemzés nélkül érdemes beszélni.