„Hagyjanak már minket élni!” – Lóth Balázs: Most vagy soha!

2024. március 15. – írta Kiss Tamás

A Most vagy soha! egy szórakoztató, a nemzeti érzést előhívni képes közönségfilm lett az 1848. márciusi 15-i forradalomról, fiktív cselekményvezetése azonban olyan alternatív univerzumot teremt, amely sértően túlzó ellenségképe és maradi nőképe miatt sokak zsebében kinyithatja a bicskát.

Los Angeles-i fanfiction – Ian Brennan, Ryan Murphy: Hollywood

2020. július 16. – írta Incze Kata

Az amerikai film történetének mozgóképes újraírására számos kísérlet született, legutóbb Tarantino előzte meg nemcsak Sharon Tate, hanem egy egész filmtörténeti korszak halálát. Hasonlóképpen, de talán még merészebben írja újra a történelmet Ryan Murphy és Ian Brennan hétrészes minisorozata, melyen az ’50-es évek stúdiókorszakának tényei mosódnak össze a fikcióval, a mérleg pedig talán túlságosan is az utóbbi felé hajlik.

„Bármivel lehet viccelni” – Beszélgetés Armando Iannucci rendezővel

2018. február 9. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Ha végigtekintünk Armando Iannucci eddigi életművén, szinte rögtön szembetűnik, hogy visszatérő téma benne a politika. Legyen szó brit, amerikai vagy épp orosz politikai folyamatokról, pitiánerekről vagy nagyágyúkról, jelenről vagy múltról, a skót rendező a szatírák mesterének bizonyul. Legújabb filmjéről, a Sztálin haláláról a  47. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk.

Meghalt Sztálin, éljen a vígjáték! – Armando Iannucci: The Death of Stalin / Sztálin halála

2018. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Úgy jött ez a film a vígjáték műfajának, mint éhezőnek az alamizsna, vagy mint politikai fogolynak a peresztrojka.

Transzfilmánia 17. – The Death of Stalin / Sztálin halála; American Vandal

2018. február 4. – írta Jakab-Benke Nándor

Végre egy jó vígjáték, nem feltétlenül a politikaiak közül, hanem úgy alleszcuzámmen. És akkor már pakoljunk rá a röhögésre egy Netflix-áldoksival. Szatíra, paródia, történelmi fikció, terápiás kaczajok. Jó hét ez.

Csipke és lapát – Alan Rickman: A Little Chaos

2015. május 5. – írta Ferenczi Szilárd

Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják.

Vörös thriller – Daniel Espinosa: Child 44 / A 44. gyermek

2015. április 20. – írta Ritter György

A történelmi események nagy nemzeti ikonjairól többször készült már demitizáló alkotás. Legutóbb például Clint Eastwood A dicsőség zászlajában (Flags of Our Fathers) eredt Joe Rosenthal háborús győzelmi fotójának nyomába. Jevgenyij Haldej híres (többször cenzúrázott) képe azt a szovjet katonát „örökítette meg”, aki 1945 májusában a Reichstagra tűzte ki a vörös zászlót. A kultikus kép valódi szereplőjét sosem sikerült megtalálni. A 44. gyermek e katona sorsának továbbgondolása, ám a történelmi háttér és mítoszrombolás helyett itt inkább a kalandé és a thrilleré a főszerep.

Vérszegényszívás – Gary Shore: Dracula Untold / Az ismeretlen Drakula

2014. október 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Az új Drakula-film eredeti címében az áll, hogy Untold, azaz elmeséletlen. Bárcsak úgy maradt volna, elmeséletlenül.