A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nyomására a Netflix megszigorította a Locke & Key – Kulcs a zárját című tévésorozat korhatár-besorolását Magyarországon (és többek közt Romániában is).
Egész jól elviseli az ember Az Arthur-átok című francia horrort, amíg azzal a tudással ül a moziban, hogy egy nem különösebben tehetséges vagy kreatív, kezdő filmes első szárnypróbálgatásait nézi, azt a filmet, amit az illető majd húsz év távlatából jól letagadhat. Aztán meglátja a stáblistán a producer-forgatókönyvíró Luc Besson nevét, és utána csak a fejét vakarhatja, hogy itt mégis mi a fene történt?
Ki gondolta volna, hogy ha egy slashert ötvözünk egy Rob Schneider-baromkodással, az eredmény egy olyan horror-vígjáték lesz, amelyben Vince Vaughn kaszabolja le a gátlástalanul bulizó fiatalokat?
Justin Dec rendezői debütálása olyan, mintha a Végső állomáshoz írtak volna egy appot nagyon rosszul. Bárcsak a vászon jobb alsó sarkában is lenne egy kis számláló, ahol láthatnánk, meddig tart még nézői szenvedésünk.
Egy hagyományos horror, ahol egyetlen szereplő sincs teljes biztonságban és helyenként olyan rémségekkel találkozunk, amelyeket hirtelen nem is tudunk hova helyezni vizuálisan… szerencsére.
A Sötét folyosók sokkal inkább őrzi a tinédzser olvasóközönséget tíz-húsz évvel ezelőtt rejtélyes történetekkel riogató Libabőr-sorozat örökségét, mint a 2015-ben készült, Libabőr (Goosebumps) című filmverzió.
Jeff Wadlow már első filmjével, a 2005-ös Cry_Wolffal is bizonyította, hogy értő és szórakoztató módon tudja a klasszikus slasher-sémát a kortárs tinifilmes trendekhez igazítani. Legújabb horrorjával, a Felelsz vagy mersszel sem okoz tehát csalódást, bár annál több örömet sem, minthogy a film végén jólesően nyugtázhatjuk, hogy a régi rutin segítségével ezúttal is sikerül felmondania a leckét.
