Redőny a hátsó ablakon – Joe Wright: The Woman in the Window / Nő az ablakban

2021. május 19. – írta Tóth Menyhért

A 2018-as év nagy bestselleréből, a Nő az ablakban-ból készült filmadaptációról teljes joggal elmondható, hogy nyomokban Hitchcockot tartalmaz. Kár, hogy ez a thriller nagymestere előtti főhajtás mindössze annyiban merül ki, hogy a film szerepeltet egy részletet az Elbűvölvéből.

A lelkem a vállalatot illeti meg – Az Alien-univerzum

2017. május 17. – írta Verpeléti András

A csillagok közé való vágyakozás valószínűleg egyidős az emberi faj öntudatra ébredésével és ez az archaikus kíváncsiság, amivel talán több tízezer éve bámuljuk az eget, alapvetően befolyásolta gondolkodásmódunkat és kultúránkat. Maga az idea azonban nagyon sokáig elsősorban a mitikus-vallási életben öltött testet, ami pedig azt is jelentette, hogy az ártatlan bámészkodás és sóvárgás mellett egyszerre félni is elkezdtünk az ismeretlen és végtelen feketeségtől.

Veszedelmes viszonyok – Park Chan-wook: The Handmaiden / A szobalány

2016. május 17. – írta Puskás Lilla

A koreai kultrendező azzal okozza a legnagyobb meglepetést, hogy visszavesz az erőszakból és helyette még feljebb tekeri a suspense-t. Annak is tanúi lehetünk, ahogy a bűntudat-ábrázolás helyét átveszik a felszabadulás és a testi gyönyör képei.

Pénz beszél, kutya ugat – Michael R. Roskam: The Drop / Piszkos pénz

2014. november 5. – írta Pernecker Dávid

A Piszkos pénz a kéretlen gyászbeszédek hálátlan helyzetéből indul, hiszen Michaël Roskam művére mindenki a néhai James Gandolfini utolsó filmjeként emlékszik majd vissza – annak ellenére, hogy a belga rendező mesteri bűnfilmje nem csupán az öreg maffiózó kitűnő alakítása miatt válik emlékezetessé.

Szenvedély és pénz, megint a régi nóta – Hossein Amini: The Two Faces of January / Kétarcú január

2014. július 3. – írta Papp Attila Zsolt

Akár azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak: A régi vágású thrillerek diszkrét bája. A Kétarcú január nem akar többet mutatni, mint ami a lényege, azt viszont nagyon korrekt, profi és szerethető módon teszi. Soha rosszabb filmélményt egy fáradt nap után.

Carrie Light – Kimberly Peirce: Carrie

2013. október 23. – írta Papp Attila Zsolt

Bár én már úgy fogok megöregedni, hogy – kivételes eseteket leszámítva – nem barátkozom meg a remake „műfajával” mint olyannal, a 2013-as Carrie-t, jóindulatú megközelítésben, lehetséges a hollywoodi újrahasznosítás divathullámán kívül is értelmezni, Stephen King kultikus regényének újabb adaptációjaként. De csak elméletileg.

Alice Rémmeseországban – Park Chan-wook: Stoker

2013. április 3. – írta Papp Attila Zsolt

Park Chan-wook megérkezett Hollywoodba. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert voltak olyan ázsiai kollégái, akik az álomgyárba tartván útközben valahol elvesztették önmagukat (hogy nem kizárólag saját hibájukból, az más kérdés). A koreai film „öregfiújának” tengerentúli debütje azonban – hiányosságai ellenére – magán viseli mindazokat a stílusjegyeket, amelyek miatt korábban is szerették, akik szerették.

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 2. rész

2013. február 1. – írta Kriston László

A rózsaszín baseballsapkás mester művei a 90-es évektől kezdve telítődnek fajsúlyos kérdésekkel. A Top Gun és a Mint a villám történelmi kuriózum marad, mint a 80-as évek tipikus popcornfilmjei, mégis inkább két kvázi-remekmű révén lesz érdemes Tony Scottra emlékezni évtizedek múlva: Az utolsó cserkész és a Deja Vu miatt.

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 1. rész

2013. január 31. – írta Kriston László

Egy állítólag csúcson lévő híresség sokkoló, váratlan öngyilkossága mindig megingatja a sikermítoszt. Főleg, hogy filmjei a bátorság, a rátermettség, a hősiesség amerikai értékrendjét dübörögték hangosan. Mi hiányzott az életéből? Miért érezte elviselhetetlennek? Egyértelmű válasz híján „csak” a rózsaszín baseballsapkás rendező műveiben kutakodhatunk.

„Piszkos” Jack Reacher, egy eltékozolt legenda – Christopher McQuarrie: Jack Reacher

2013. január 8. – írta Papp Attila Zsolt

Az öntörvényű, a törvényességet belülről feszegető igazságosztó figurája tömegkulturális közhely, Charles Bronsontól Clint Eastwoodig sokan szereztek renomét a karakternek. Tom Cruise a Jack Reacherrel a legendárium újabb fejezetét szerette volna megírni – mérsékelt sikerrel.