Mer bonyolódni – Dyga Zsombor: Utolér

2011. május 7. – írta Oláh-Badi Levente

Nem tudom, mennyire merjem általánosítani a filmszemle sajtóvetítésének közönségreakcióit, mindenesetre nagyon pontosan hitelesítették a saját hangulatváltozásaimat a film előrehaladtával kapcsolatban. Hálásan hálátlan, kíméletlenül őszinte közönség gyűlt be a terembe és mint megannyi metronóm, folyamatosan mérték a film ritmusát: nekik tartozom tehát hálával, hogy a film kritikáját helyettem meg is fogalmazták, így nekem nem maradt más dolgom, csak leírni.

Az olasz Poe – Dario Argento-portré 2.

2010. november 22. – írta Csiger Ádám

1977-re Dario Argento a giallo mellett a horror zsánerében is letett egy megkerülhetetlen alapművet, és négy évtizedes munkássága alapján elmondható, hogy a Mélyvörös és a Sóhajok volt a csúcs, ami után filmjeinek színvonala csökkenni kezdett. A nyolcvanas években még kikerült néhány mestermű a keze alól, az utóbbi két évtizedben viszont kevés vállalható filmet készített.

Az olasz Poe – Dario Argento-portré 1.

2010. november 19. – írta Csiger Ádám

Az idén 70 éves Dario Argentót gyakran nevezik az „olasz Hitchcocknak”, pedig filmjeik között legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság. A suspense mesterének legendás precizitással optimalizált közönségfilmjeivel szemben Argento önnön pszichéjének legmélyére indul kínzó és kalandos felfedezőútra, rémálomszerű egotripjei így inkább gyermekkori kedvencéhez, E. A. Poe-hoz teszik hasonlatossá.

„A félelem öröme” – A thriller műfajtörténete 3/1. (A kezdetektől 1955-ig)

2003. augusztus 15. – írta Vajda Judit

A harmincas években kifejlődő thriller útját Alfred Hitchcock jelölte ki. Néhány kismestertől eltekintve a következő két évtizedben (sokak szerint azután is) szinte a műfaj egyedüli királya volt. Ars poeticája: hogy meg ne alvadjon ereinkben a vér, a borzongást mesterségesen kell előidéznünk, s erre a film a legalkalmasabb médium.