Almodóvar nem öregszik, nem lassul, és amikor azt hisszük, felért a csúcsra, tesz egy újabb lépést felfelé. A Párhuzamos anyák a következő lépcsőfok egy szemlátomást örökké fejlődő életműben – és a hang, amire szükségünk van ezekben az időkben.
Magyarországon Benedek Ágota írt humoros naplót a covid-időszakról, a spanyoloknál pedig öt díjnyertes rendező (Fernando Colomo, Alvaro Fernández-Armero, David Marqués, Miguel Bardem és Juan Diego Botto) állt össze, hogy összehozzon egy abszurd szkeccsfilmet az elmúlt másfél évünkről. Érdekes, egyenetlen színvonalú film a Történetek a karanténból, amely a célját végül is eléri: egész jót nevethetünk a nyomorunkon.
A spanyol filmekre „fókuszál” a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál idei, 20. kiadása: a fesztivál nyitófilmjén kívül a Fókusz szekciók egyike idén Spanyolország filmművészetére fog összpontosítani, ami különféle kísérőrendezvényeket, közönségtalálkozókat, kiállításokat és mesterkurzusokat is jelent. Ezen kívül az idei kiadás partnerfesztiválja a San Sebastián-i, ennek köszönhetően egy ottani filmválogatás is érkezik a nyáron a kolozsvári filmvásznakra.
Békére lelhet-e az, aki elveszíti egy hozzátartozóját, és évtizedekig hallgatnia kell fájdalmáról? A spanyol HBO Patria című regényadaptációja ezt a kérdést járja körül Baszkföldön, amelyet egyik oldalról a többségi társadalom elnyomása, másik oldalról viszont a terror szakított ketté. Nem igaz történet alapján, de akár úgy is készülhetett volna.
Rodrigo Sorogoyen két igen erős műfajfilmjét követően (Que Dios nos perdone / May God Save Us; El reino / A rendszer) visszatér az intim, személyes drámához, így a Madre valamelyest a 2013-as TIFF fődíját is elnyerő Stockholm nyomdokaiba lép, ám annál egy jóval elemeltebb, tágabb érzelmi dimenziót jár körbe.
A platform allegorikus kapitalizmus-kritikája kapcsán fel lehet mutatni hasonló tematikájú, szerkezetű és lefolyású referenciaműveket, de ettől még Galder Gaztelu-Urrutia bátor rendezése nem lesz kevésbé eredeti és releváns mű.
