Almodóvar filmje kapta a legtöbb jelölést a Goya-díjra

2012. január 10. – írta a szerk.

Pedro Almodóvar A bőr, amelyben élek című filmje kapta a legtöbb, összesen 16 jelölést a Goya-díjra. A rendezőn kívül a két főszereplő, Antonio Banderas és Elena Anaya is esélyes a legrangosabb spanyol filmdíjra.

Spanyol játékfilm forog Budapesten

2011. november 17. – írta a szerk.

Fernando Colomo spanyol filmrendező megkezdte Budapesten legújabb filmjének forgatását A Picasso banda címmel. (filmhu)

Mélyen ülő ráncok – Pedro Almodóvar: La piel que habito / A bőr, amelyben élek

2011. szeptember 12. – írta Farkas Péter

Almodóvar hősei továbbra is igyekeznek hol kiismerni, hol kikezdeni a vágy törvényét, de a rendezőre jellemző dagályos szertelenség helyett ezúttal már higgadt, steril filmvilág ad táptalajt az érzelmektől túlfűtött történetnek.

Az élet szaga – Fernando León de Aranoa: Amador

2011. július 28. – írta Hlavaty Tamás

Sajnos a hírekből is értesülhettünk már olyan bizarr esetről, miszerint valaki inkább együtt élt egy rothadó hullával, hogy felvehesse annak nyugdíját, mint hogy bejelentette volna a halálesetet. Az Amador is hasonló helyzetet tár elénk, de a művészfilmes hagyományokat követve természetesen életről és halálról is mesél.

Emberek, mint mi – Álvaro Pastor, Antonio Naharro: Yo, también / Élek és szeretek

2010. szeptember 23. – írta Bodor Adrienn

A tartós fogyatékkal élők mindennapi élete viszonylag kevés alkotásban jelenik meg. Az olyan filmek, mint az Esőember vagy a Forrest Gump sokkal inkább azt hivatottak hangsúlyozni, hogy a „kicsit mások, mint mi” típusú emberek is keveredhetnek olyan kalandokba, mint Indiana Jones vagy James Bond. A rendezők ehhez rendszerint „egészséges” színészeket kérnek fel, akik hónapokig gyakorolják a hiteles dadogást vagy tolószékirányítást.

A cinkosság, mint női principíum – Pedro Almodóvar: Volver

2006. október 15. – írta Fám Erika

Almodóvar élők és holtak világát elegyíti legújabb filmjében. A Volver a lét határvonalain göngyölíti a történetet, egy olyan reálmese köntösében, ahol a csodáknak egyszerűen nincs helye még akkor sem, ha több alkalommal is kacérkodik a rendező a feltámadás misztériumával.

Lépéshátrány – A spanyol film a 60-as évekig

2006. augusztus 15. – írta Csantavéri Júlia

Spanyol filmen nagyon gyakran spanyol nyelvű filmet szokás érteni, azaz sokszor egybemosódik a latin-amerikai filmgyártás és a kifejezetten hispán illetőségű mozi. Ha például a neten szörfözve egy amerikai oldalon rábukkanunk az USA-ban forgalmazott spanyol nyelvű filmek 10-es toplistájára, láthatjuk, hogyan szerepel együtt Almodóvar és Iñárritu.

A tragédia (hiány)foka – Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

2006. március 20. – írta Sándor Anna

Carlos Saura, a mai spanyol film egyik legendás öregje új filmmel jelentkezett, amelyben mintha pályája gyökereihez kívánna visszanyúlni; A hetedik nap viszont túl vázlatos ahhoz, hogy igazán koherenssé, illetve a korábbi munkákhoz méltóvá váljon.

Almodóvar tegnap és ma – Pedro Almodóvar: La ley del deseo / A vágy törvénye

2005. június 15. – írta Vízkelety József

A filmforgalmazók jóvoltából az utóbbi időben érdekes játékban vehet részt minden arra vállalkozó Almodóvar-rajongó. Ki talál több előképet a rendező korai alkotásaiban? – így hangzik a frappáns kérdés, természetesen csak elméletben. A dolognak persze van apropója is, egy éven belül ugyanis már a második nyolcvanas években készült művét láthatjuk mozivásznon, egyet azok közül, amelyek a késő-kádári érában még csak nem is álmodhattak hazai bemutatóról. A hasonlat bár több mint szentségtörő (Almodóvar vonzza az ilyesmit): de mégis valahogy olyan ez, mint visszafelé olvasni a bibliát. Előbb a kész mű, utána az előképek, okozat és ok, időrendben felcserélve.

Besegíteni a véletlennek – Augustí Vila: Un banco en el parque / Pad a parkban

2001. november 15. – írta György Andrea

A fiatal spanyol rendező, Agustí Vila Pad a parkban című filmje egy nagyváros (Barcelona) díszletei közé, nagyvárosi figurák uralta történetbe helyezi a véletlen erejének problematikáját.