Folytatódik a Taxisofőr?

2010. február 16. – írta a szerk.

Martin Scorsese és Robert De Niro 1976-os közös sikerfilmjük, a Taxisofőr folytatását tervezik. A hírek a jelenleg is zajló Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon kaptak szárnyra. Az új filmbe állítólag Lars von Triert is bevonnák – írja az EST.hu.

Az önbíráskodás poézise, avagy ismét szemtől szemben – Jon Avnet: Righteous Kill / A törvény gyilkosa

2008. október 7. – írta Papp Attila Zsolt

„Megmondtam, hogy sosem térek vissza” – mondja elhaló hangon a Robert De Niro alakította Neil McCauley a Szemtől szemben (Heat) című film emlékezetes zárlatában. S bár az 1995-ös gengszterklasszikus bűnöző-főhőse az Al Pacino-figura általi meglövetése után speciel a börtönre gondolt, sok mindent bele lehet magyarázni e végszóba.

Cannes-összefoglaló

2008. május 30. – írta Váró Kata Anna

Szinte hihetetlen, hogy már pár napja vége a fesztiválnak, és az még hihetetlenebb és szomorúbb látni, amikor a fesztiválpalota kezd elnéptelenedni. Múlt pénteken már bezárt a Market, és a sajtósok egy része is elszivárgott még a zárógála előtt. Egyedül annak nem kell sajnálkoznia, aki lemaradt a zárófilmről...

A fa és a leesett alma közötti távolság – Michael Caton-Jones: City by the Sea / Az igazság órája

2003. október 15. – írta Zágoni Bálint

A film vészjóslóan semmitmondó címe, Az igazság órája, valamint a rendőr-főszerepet játszó Robert de Niro meggyőző előjelnek tűnhetnek egy puskaporos szagú, szirénáktól visszhangzó délutánhoz. Ennek ellenére, aki vérbeli akciófilmre várt, valószínűleg végig fogja unni a moziban töltött közel két órát, mert Michael Caton-Jones (A Sakál, Rob Roy) legújabb filmje Vincent LaMarca (Robert De Niro) rendőr drámáját mutatja be, drámát olyan értelemben, hogy közben ő egyszer sem rántja elő pisztolyát.

A noir élt, él és élni fog: a neo-noir – A film noir 3/3.

2002. május 15. – írta Köves Gábor

Bár a hivatalos nyilvántartás szerint Orson Welles 1958-as A gonosz érintése (Touch of Evil; fsz: Welles, Charlton Heston, Janet Leigh) című filmje egyszer s mindenkorra lezárta a fekete szériát, mind a mai napig találkozhatunk késői leszármazottaival. Az érdeklődés mind az alkotók, mind a nézők részéről változatlan, és semmi okunk azt hinni, hogy a noir népszerűsége, vonzereje a jövőben csökkenne.

Snuff and go – John Herzfeld: 15 Minutes / 15 perc hírnév

2002. április 15. – írta Szántai János

Nemigen lehet elmondani, hogy John Herzfeld új opusza hemzsegne az eredeti ötletektől. Hiszen elég filmet láthattunk már a média démoni hatalmáról (itt van, amúgy csípőből, Sidney Lumet 1976-os Networkja, Renny Belvaux 1992-es Man Bites Dogja vagy Gus Van Sant 1995-ös To Die Forja), a Myrick-Sanchez páros 1998-as The Blair Witch Projectje óta a kézi kamerás „film a filmben” trouvaille-ja lerágott csonttá vált, no és a snuff movie-k meg a jedermann-világ Reality TV-s erőszakhabzsolása sem mai csirke a mozivásznon.

A sármőr, a kivitelező és az újonc – Frank Oz: The Score / A szajré

2001. július 15. – írta Köves Gábor

Ha a plakáton Robert De Niro, Edward Norton és Marlon Brando neve egymás mellet szerepel, mellékesnek tűnik, milyen filmet próbálnak ránk sózni. Mindegy, hogy a kérdéses mű politikailag korrekt-e vagy sem, nyomoznak-e benne vagy éppen énekelnek, vannak-e táncbetétek, jönnek-e a számítógép-effektek.

Kétflekkes film – George Tillman Jr: Men of Honor / Férfibecsület

2001. február 15. – írta Pápai Zsolt

Az amerikai nézők nagyon unhatják már a sokat próbált, de keveset megélt, éjszakánként az íróasztal felett ceruzájukat rágcsáló hollywoodi forgatókönyvírók lomha képzelete által kiizzadt hősöket és azok kalandjait. Legalábbis ez lehet az egyik magyarázata, hogy mostanában az Álomgyárban mind gyakrabban folyamodnak ahhoz az igen kockázatos megoldáshoz, mely az úgynevezett való világ szállította nyersanyag felhasználásával igyekszik hőseposzt barkácsolni a mozik közönsége számára.

Hogyan ne kérjük meg egy lány kezét – Jay Roach: Meet the Parents / Apádra ütök

2001. január 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Az amerikai filmművészetben az önirónia-komédia műfajának nagy mestere Woody Allen. Valljuk be őszintén, olyan fizikai adottságai vannak, amelyek rendkívül megkönnyítik feladatát. Ben Stillertől viszont annál kevésbé várjuk el, hogy mindenki szeme láttára palit csináljon magából. S talán épp ebben rejlik az Apádra ütök (Meet the Parents) című filmben nyújtott teljesítményének nagyszerűsége.