Fekete országot álmodtam én – Lee Daniels: The Butler / A komornyik

2013. november 28. – írta Farkas Péter

A közhelyekben úszó filmek értékelésekor talán az a kritikus legnehezebb dolga, hogy legalább ő maga ne vonultassa fel a szakmája leghígabb, legunalmasabb fogásait. Más szóval: egy gyenge filmet fikázni is lehet kihívás. De az olyan filmek esetében, mint Lee Daniels legújabb munkája, a legkisebb energia-befektetés is hiábavaló – beleértve a megtekintést is.

Hitlerrel kollaborált Hollywood

2013. július 4. – írta a szerk.

Megdöbbentő felfedezéssel állt elő új könyvében egy fiatal ausztrál történész, Ben Urwand. The Collaboration: Hollywood’s Pact with Hitler (A kollaboráció: Hollywood paktuma Hitlerrel) című munkájában ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy az amerikai álomgyár együttműködött Adolf Hitlerrel és a náci rendszerrel.

Dezertőrök kíméljenek! – A Koreai NDK filmgyártása

2013. június 19. – írta Hubai Gergely

Egy rejtélyes ország, ahonnan csak államilag ellenőrzött beszámolókon keresztül juthatnak el hozzánk információk. Ha valaki mégis kiszabadul a Koreai NDK vonzásából, a kép máris sokat változik: a mindennaposnak mondható éhezés és elnyomás mellett legújabban a kegyetlen munkatáborok is megjelentek a hírekben. Észak-Korea filmművészetében természetesen nyoma sincs ezeknek a nyilvánvaló kitalációknak, az elmúlt közel 70 évben azért sok minden változott az ország filmgyártásában. Egy biztos: Kim Ir Szen és utódjai nem felejtették el Lenin mondását, mely szerint „a film minden művészetek közül a legfontosabb”.

Elhajlított krónikák – A legrosszabb történelmi filmekről 2.

2011. január 7. – írta Ritter György

Egy adott történelmi film ideológiájának még akkor is igyekeznie kell a hiteles történelem ábrázolásához, ha éppen kis költségvetéssel rendelkezik. A 20. században azonban sok film úgy gondolta, nem feldolgozza a történelmet, hanem átírja azt…

Valami bűzlik Amerikában – Michael Moore: Capitalism: A Love Story / Kapitalizmus: szeretem!

2010. március 1. – írta Jakab-Benke Nándor

Michael Moore-ról sok rosszat el lehet mondani (és el is kell), de egyvalami biztos: van stílusa. Lehet az naiv, túl nyilvánvaló, hatásvadászan agit-propos vagy bármilyen, az ötvenes éveit taposó rebellis megszült egy új kategóriát, ami a dokumentum- és a propagandafilm közti felszántatlan területen helyezkedik el, és jobb híján úgy hívjuk, hogy „Michael Moore-os”.

III. Auróra Filmnapok a Memento Parkban

2009. október 28. – írta a szerk.

Az idén harmadik alkalommal rendezik meg az Auróra Filmnapokat a budapesti Memento Parkban (ismertebb nevén a dél-budai, XXII. Kerületi Szoborparkban) november 4. és 7. között. A négy nap alatt 12 dokumentumfilmet vetítenek.

Filmek a partról – Portugál filmtörténet 1.

2008. december 10. – írta Nagy Boglárka

Portugáliáról rendszerint a foci, a parafa és a tengerpart jut az emberek eszébe, véletlenül sem a film. Pedig, ahogy mindig az elsők között volt különféle áruk importálásában, Portugália a filmipar és -művészet terén sem maradt el a többi európai országtól.

A komédia beszippant – Michael Blieden: Super High Me

2008. július 15. – írta Plájás Erzsébet

A szelektív hulladékgyűjtés és reciklálás divatja, ha országunkat még nem is, de a filmvilágot már rég utolérte. A Filmműves Kelemenek bármennyit is építhetenek, mindig lesz valaki, aki újrahasznosítja tégláikat. Posztmodern recept szerint szelektál, átcsoportosít vagy az eredetiség jegyében hozzá nem illő elemekkel egészíti ki a meglévőket. A paródiához csak némi iróniával és cinizmussal kell fűszerezni a keveréket.

Kellemetlen igazság: a hatás elmarad – Davis Guggenheim: An Inconvenient Truth / Kellemetlen igazság

2008. január 15. – írta Gagyi Ágnes

A Kellemetlen igazság egy többek között az Amerikai Filmakadémia díjával kitüntetett dokumentumfilm a globális felmelegedésről. Rendezte Davis Guggenheim, bemutatja Al Gore – igen, az a fickó, akit néhány évvel ezelőtt az amerikaiak megválaszthattak volna George W. Bush helyett.

Michael Moore Arany Pálmája – Michael Moore: Fahrenheit 9/11

2004. október 15. – írta Farkas Zita

Az idei Cannes-i Fesztivál nagydíját, az Arany Pálmát az amerikai Michael Moore Bush-ellenes propagandafilmje nyerte el. A bizottság elnöke Quentin Tarantino volt. Az ame­rikai elnökválasztás egyre inkább közeledik. Az iraki háború óta az Amerika-ellenes érzések felerősödtek Európában. Valahogy az az érzésem, hogy mindezek az elemek egy kissé közrejátszottak abban, hogy az egyik leghíresebb európai filmdíjat egy amerikai politikai dokumentumfilm kapta meg.