A 2018-as Pókember: Irány a Pókverzum! egy szép, csendes meglepetés-siker volt – legalábbis annyiban csendes, hogy akkoriban teli erővel dübörgött az élőszereplős Marvel-gépezet, és egyre másra halmozta a kassza- és kritikai sikereket bezsebelő képregényfilmjeit. A Pókverzumról kevesebben hallottak, de a kritikai siker igen hamar utolérte a Marvel helyett a Sony égisze alatt létrejött alkotást, hiszen a legjobb animációs film Oscarját is hazavihette abban az évben.
A Pókember: Nincs hazaút nosztalgiafaktora olyan erős érzelmi hatást tud kiváltani, hogy a Marvel-gépezet minden illúzióromboló fogása fölött szemet hunyunk.
Az MCU hálószövőjének legújabb filmje az univerzumért folytatott gigantikus harcok után visszatér a személyesebb szuperhőskalandokhoz, miközben azt is egyértelművé teszi, hogy a Bosszúállók: Végjáték örökre megváltoztatta a világot.
Néhány hónappal azután, hogy meglehetősen hangosra sikerült a kirúgásuk a legutóbbi Star Wars-Disney-termék, a Solo rendezői székéből, Phil Lord és Chris Miller átvehette a maguk közös Oscar-díját: ha rendezőként nem is, de íróként és producerként a csúcsra értek. A Ruben Brandt nem jelölése után érthetően kissé szurkálódó hangulatban ültem le megnézni az Oscar-díjas Pókember-rajzfilmet, de ezúttal meg kellett adnom, méltó helyre került a díj.
Részben Csehországban forgatják a Marvel Studio Spider-Man: Far From Home című produkcióját. Statisztákat is keresnek a jelenetekhez, de a felhajtás elkerülése végett álcím alatt.
Egy alig ismert, pályakezdő brit színészt választották ki Pókember szerepére. A filmet 2017 júliusában mutatják majd be – jelentette be tegnap a Sony Pictures és a Marvel Stúdió.
Évek óta töretlen a képregényfilmeket övező óriási érdeklődés, úgyhogy akár tetszik, akár nem, garantáltan megélünk még jó pár folytatást és rebootot. Még a Marvel Entertainment leggyengébb produkcióinak számító Thor-filmek is olyan sok pénzt termelnek, hogy Michael Cimino is csak nehezen tudná elszórni. Ezek után nem csoda, hogy a Sony is szerette volna minél előbb bebiztosítani a frissen újraindított Pókember-univerzumot egy folytatással. Míg az előző opusz a hangsúlyos eredettörténet mellett csak egy viszonylag gyengébb antagonistát vetett be, az új film ennek tökéletes ellentétét ígérte. Más kérdés, hogy a végeredmény mégsem egészen ezt tükrözi.
