Damien Chazelle epikus állásfoglalása a kortárs mozi helyzetéről úgy kritizálja a dekadens Hollywood prűd kétszínűségét, hogy egyúttal nosztalgikus múltidézése is az álomgyár működésének. A Babylon a filmipar hőskorának nagyszabású, de ambivalens tablófilmje.
A komor, szociális érzékenységű Phillips-féle Joker után megérkezett az exbarátnő, Harley Quinn, hogy feje tetejére állítsa ezt az őrült világot. A Ragadozó madarak egy szaturált színekben pompázó agymenés, rengeteg akcióval és extrém feminizmussal, de minden túlzása ellenére szórakoztató film kerekedett belőle.
A Botrány egy, a bulvár-hírműsorok stílusában és színvonalán vászonra fröcskölt, végtelenül középszerű és cinikus alkotás; mintegy önmaga karikatúrája. Drámait nem, csupán szexuális feszültséget képes teremteni a moziteremben, vagyis ironikus módon pont ugyanúgy használja (ki) sztárjai – mindenekelőtt Margot Robbie – attraktív adottságait, ahogyan az általa megformált fiktív karakterét a Fox hírcsatorna alapító atyái.
Greta Gerwig talán rendezőként is jegyzi majd a Warner Bros. és a Mattel Films produkcióját a több mint 50 éves ikonikus babáról, amelyet Margot Robbie alakít majd.
A félrevezető magyar című Két királynő valójában Máriára, a skótok királynőjére koncentrálva meséli el az uralkodónő viszályát I. Erzsébettel. Kérdés, vajon mennyire ragaszkodtak a történelmi hűséghez.
A 90-es években nem csak az O. J. Simpson-per és a Monica Lewinsky-botrány okozott emlékezetes médiaszenzációt az Egyesült Államokban. 1994 januárjában az olimpiára edző Nancy Kerrigan jégkorcsolyázó éppen elhagyta a pályát, amikor egy ismeretlen férfi térden ütötte egy gumibottal. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy az elkövetőt a rivális jégkorcsolyázó Tonya Harding ex-férje bérelte fel.