Ötfilmes podcast – Nyolcadik epizód: Luis Buñuel

2023. február 22. – írta a szerk.

123 éve született a spanyol-mexikói (és nem kicsit francia is) rendezőlegenda, a filmtörténet megkerülhetetlen figuráinak egyike, don Luis Buñuel Portolés. Podcastunk friss adásában az ő életművébe kukkantuk be.

Túl a Río Grandén – A mexikói film története

2021. október 15. – írta Lénárt András

„Szegény Mexikó, oly távol van Istentől, de közel az Egyesült Államokhoz”. A Porfirio Díaz mexikói elnöknek tulajdonított, de valószínűleg inkább egy történész-újságírótól származó megállapítás tökéletesen körülírja, hogy a történelem során milyen kapcsolat állt fenn a két észak-amerikai ország¹ között. Az sem lehet kétséges, hogy kettejük közül melyiknek származott több hátránya a szomszédi viszonyból. Elsősorban történelmi, politikai és gazdasági téren beszélhetünk viharos kétszáz évről, de Mexikó filmkultúrája sem ismerhető meg anélkül, hogy ne kerüljön szóba az északi „nagy testvér” hatása.

Meghalt A nap szépe forgatókönyvírója

2021. február 9. – írta a szerk.

89 éves korában elhunyt Jean-Claude Carrière író, forgatókönyvíró, dramaturg, Luis Buñuel alkotótársa.

Zseni, mélység nélkül – Salvador Simó: Buñuel en el laberinto de las tortugas / Buñuel a teknősök labirintusában

2019. december 2. – írta Galaczi Zsófia

Az animált életrajzi- és/vagy dokumentumfilmek egy viszonylag szűk rétegterületét képezik az animáció műfajának, bár korántsem olyan ritkák, mint gondolnánk: csak az idei, 32 tételes Oscar-shortlisten három ilyen zsánerű alkotás is található. Ezek közül a 17. budapesti Anilogue animációs maraton egészestés versenyprogramjában műsorra tűzött Buñuel a teknősök labirintusában a megosztó spanyol rendezőóriásnak, Luis Buñuelnek állít emléket.

Meghalt Juan Luis Buñuel

2017. december 8. – írta a szerk.

Luis Buñuel legidősebb fia szintén filmrendező volt. 83 éves korában, Párizsban hunyt el.

Meghalt Juan Luis Buñuel

2017. december 8. – írta a szerk.

Luis Buñuel legidősebb fia szintén filmrendező volt. 83 éves korában, Párizsban hunyt el.

Férc(film)művek – A filmtörténet zsenijeinek közreműködése ismeretlen fércművekben

2017. augusztus 18. – írta Ritter György

Ismeri valaki Tarkovszkij üzbég krimijét vagy Bergman kémfilmjét? Netalán hallott-e arról, hogy Antonioni csatát dirigált egy szégyentelenül pocsék peplumban, amelynek legnagyobb értéke Anita Ekberg dekoltázsának látványa? Az archívumok mélyén meglepően ócska módon összefércelt alkotásokat lehet fellelni, amelyekben a filmművészet legnagyobb alkotóinak nem felismerhető kézjegyeit őrzik.

Kurtizánok Buñuel módra – Viridiana, Céléstine, Belle és Tristana

2013. augusztus 2. – írta Virginás Andrea

A buñueli filmfolyam 1960-as évtizede a meg-megtorpanó, nem lineáris – azaz nem csúcsra avagy nem örvénybe vezető – pályát bejáró nők felől is leírható. Bár anakronisztikus és képzavaros is ilyet írni, de ezek a nők akár egy szárnyasoltár tábláinak a főszereplői is lehetnének, avagy egy szeriális (s épp ezért végnélküli) képfolyam labirintusában bolyongva is találkozhatnának egymással.

„Ez az istentelen igéje…” – Buñuel eretnek „örömhírei”

2013. augusztus 1. – írta Ritter György

Különös dolog, de amikor a Vatikán összeállította a legfontosabb vallási filmek listáját, egy olyan rendező moziját is kiválasztották, aki magát ateistának vallotta és filmjeiben permanensen kigúnyolta, sőt fölöslegesnek kiáltotta ki az egyházat. Luis Buñuel Nazarinja (1958) mégis a „hit” kérdéseinek egyik legkifejezőbb darabja és legnagyobb paradoxonja is a rendező „ateista” evangéliumának.

A fantom szabadsága – Luis Buñuel-portré III.

2013. július 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Buñuel az ötvenes években már bejáratott névnek számított Mexikóban: a közönség is szerette, s egyre több filmje jutott ki neves fesztiválokra. Az igazi díjeső és siker azonban szinte hatvanéves koráig váratott magára. Buñuel-portrénk utolsó része.