89 éves korában elhunyt Jean-Claude Carrière író, forgatókönyvíró, dramaturg, Luis Buñuel alkotótársa.
Február 8-án, hétfő este, párizsi otthonában elhunyt Jean-Claude Carrière francia forgatókönyvíró legenda – a hírt lánya, Kiara Carrière közölte az AFP hírügynökséggel.
A magát a „Lumière fivérek enciklopédistájaként” meghatározó Carrière 1931. szeptember 17-én született egy dél-franciaországi farmon, szülei borászok voltak; saját visszaemlékezései szerint könyvek és képek nélküli környezetben nevelkedett, és 13 éves koráig csak okszitán nyelven beszélt.
Filmes karrierje a 60-as években indult, rendezőként és forgatókönyvíróként egyszerre a Rupture című kisjátékfilmmel; egy évvel később, következő munkájában már színészként is felbukkant. Utóbbi, a Boldog évforduló (Heureux anniversaire) első közös munkája Pierre Étaix-vel, egy csapásra felhívta a figyelmet a két fiatal franciára: Oscar-díjat és BAFTA-t is nyert. Epekedő szerelmesek (Le soupirant) című, első egészestés vígjátékuk az Arany Medvéért versenyzett, és később is többször dolgoztak együtt.
1964-ben az Egy szobalány naplója című forgatókönyvéből Buñuel rendezett filmet, és ez az együttműködés egy évtizedeken át tartó barátság és alkotói partnerség kezdetét jelzi. Carrière írta aztán A nap szépe (Belle de jour, 1967), A tejút (La voie lactée, 1969), , A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté, 1974), A piros csizmás lány (La femme aux bottes rouges, 1974), a Leonor (1975). A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie, 1972) és A vágy titokzatos tárgya (Cet obscure objet du désir, 1977) forgatókönyvéért Carrière-t Oscar-díjra jelölték, s bár a szobrocskát végül nem kapta meg, az amerikai filmakadémia életműdíjjal (Honorary Oscar) tisztelgett tehetsége előtt 2015-ben.
Dolgozott a forgatókönyvéből Milos Forman (Taking Off, 1971), a közösen írt és Carrière által rendezett Le pince à ongles című 12 perces vígjáték elvitte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ból. Az 1989-ben bemutatott Valmont is Oscar-jelölést kapott, igaz, a jelmezkategóriában. Legközelebb 2006-ban fonódott össze a karrierjük: a Goya kísértetei (Goya’s Ghosts) című életrajzi film apropóján. Egy másik portréja, a Julian Schnabel rendezte Van Gogh az örökkévalóság kapujában (At Eternity's Gate, 2018) Oscar-jelölést és egy sor másik díjat hozott a főszereplő Willem Dafoe-nak.
Dolgozott többek között Louis Malle-lal (Viva Maria!, 1965, A tolvaj / Le voleur, 1967, Milu májusban / Milou en mai, 1990), Jean-Luc Godard-ral (Mentse, aki tudja (az életét) / Sauve qui peut (la vie), 1980, Passion, 1982, ), Carlos Saurával (Antonieta, 1982), Andrzej Wajdával (Danton, 1983, Ördögök / Les possédés, 1988), sok forgatókönyvet írt pl. Jacques Deray-nek és Jean-Daniel Verhaeghenek is.
Az általa írt, Volker Schlöndorff rendezte A bádogdob (Die Blechtrommel, 1979) elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, később a Die Fälschung (1981), a Swann szerelme (Un amour de Swann, 1984), A rémkirály (Der Unhold, 1996) és az Ulzhan (2007) alkalmával dolgoztak együtt.
Carrière rengeteg tévéfilmet, sorozatot és adaptációt írt, köztük a Cyrano de Bergeracot vagy a Philip Kaufman rendezte A lét elviselhetetlen könnyűsége (The Unbearable Lightness of Being, 1988) című Kundera-adaptációt, amely BAFTA-díjat és Oscar-jelölést hozott írójának,
Mondhatni utolsó leheletéig írt: két forgatókönyvéből készült filmet jelenleg is utómunkáznak.
