„Ez az istentelen igéje…” – Buñuel eretnek „örömhírei”

2013. augusztus 1. – írta Ritter György

Különös dolog, de amikor a Vatikán összeállította a legfontosabb vallási filmek listáját, egy olyan rendező moziját is kiválasztották, aki magát ateistának vallotta és filmjeiben permanensen kigúnyolta, sőt fölöslegesnek kiáltotta ki az egyházat. Luis Buñuel Nazarinja (1958) mégis a „hit” kérdéseinek egyik legkifejezőbb darabja és legnagyobb paradoxonja is a rendező „ateista” evangéliumának.

A fantom szabadsága – Luis Buñuel-portré III.

2013. július 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Buñuel az ötvenes években már bejáratott névnek számított Mexikóban: a közönség is szerette, s egyre több filmje jutott ki neves fesztiválokra. Az igazi díjeső és siker azonban szinte hatvanéves koráig váratott magára. Buñuel-portrénk utolsó része.

Don Luis bűnös élete – Luis Buñuel-portré II.

2013. július 30. – írta Jakab-Benke Nándor

Ott hagytuk abba, hogy Buñuel családostól Amerikába repül szerencsét próbálni. Nos, nem volt az olyan egyszerű, mint a hollywoodi filmekben. Inkább a szerencse tette próbára Buñuelt.

Az aragóniai kutya – Luis Buñuel-portré I.

2013. július 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Száztizenhárom éve született és harminc éve halt meg Don Luis Buñuel Portolés, a nagy filmkészítő. Bénító, nehéz feladat egy ilyen személyiségről írni, olyannyira ijesztő, mint amikor A burzsoáziában a főhősök vacsora helyett a színpadon találják magukat, közönséggel, fényekkel, és ott a zsibbasztó valóság, hogy „nem tudom a szöveget”. Azért megpróbálom.

Gyerekek Mexikóváros nyomornegyedéből – Luis Buñuel: Los olvidados / Elhagyottak

2010. december 9. – írta Farkas Péter

[kritikaíró pályázat] A második világháború után rossz sorsra jutott vagy árván maradt gyerekek tán a legkedveltebb szereplői voltak a neorealista filmeknek – nem véletlenül. A nyomor még nyomorúságosabbnak látszott, ha az áldozatok – fiatal koruk miatt – fokozott szánalmat váltottak ki a környezetükből és a nézőkből egyaránt. Az ártatlan, gyermeki jelenlét ezen felül elfogadhatóbbá is tette a közönség számára, hogy a filmben ábrázolt problémákra csak a csoda a gyógyír.

Gyerekek Mexikóváros nyomornegyedéből – Luis Buñuel: Los olvidados / Elhagyottak

2010. december 9. – írta Farkas Péter

[kritikaíró pályázat] A második világháború után rossz sorsra jutott vagy árván maradt gyerekek tán a legkedveltebb szereplői voltak a neorealista filmeknek – nem véletlenül. A nyomor még nyomorúságosabbnak látszott, ha az áldozatok – fiatal koruk miatt – fokozott szánalmat váltottak ki a környezetükből és a nézőkből egyaránt. Az ártatlan, gyermeki jelenlét ezen felül elfogadhatóbbá is tette a közönség számára, hogy a filmben ábrázolt problémákra csak a csoda a gyógyír.

Burzsuj szürreál, diszkrét módra – Luis Buñuel: Le charme discret de la bourgeoisie / A burzsoázia diszkrét bája, 1972

2010. április 2. – írta Iszlai József

Luis Buñuel életművét a szabályos szabálytalanság, a törvényszerű törvénytelenség és a valósághoz való hűtlenség jellemzi, nem csoda, hogy ebből nyert hírneve és szerzői filmes víziója végül Oscart is kiérdemelt – már ha elhisszük, hogy ez a díjosztogatás tényleg a film mint elismert művészet érdekében történik. Legízlésesebb és legfinomabban abszurd mesterműve, A burzsoázia diszkrét bája az Akadémia legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat nyerte el, annak huszadik kiosztásakor.

Képregény készült Buñuel filmjéből

2009. március 30. – írta a szerk.

Képregény készült Luis Buñuel Föld, kenyér nélkül (Las Hurdes, 1933) című, döbbenetes erejű dokumentumfilmjéből. Az átdolgozást Firmín Solís spanyol író végezte, és a Buñuel a teknősbékák labirintusában címet adta neki.

Kritika, szex, cenzúra és szabadság – A spanyol film a 60-as évektől napjainkig

2006. szeptember 15. – írta Csantavéri Júlia

Buñuel, Ferreri, Aranda, Suarez, Saura, Almodóvar és Amenábar: csak néhány azon rendezők közül, akik emlékezetessé tették a spanyol film történetét az „új spanyol filmtől” a Belső tengerig.

Lépéshátrány – A spanyol film a 60-as évekig

2006. augusztus 15. – írta Csantavéri Júlia

Spanyol filmen nagyon gyakran spanyol nyelvű filmet szokás érteni, azaz sokszor egybemosódik a latin-amerikai filmgyártás és a kifejezetten hispán illetőségű mozi. Ha például a neten szörfözve egy amerikai oldalon rábukkanunk az USA-ban forgalmazott spanyol nyelvű filmek 10-es toplistájára, láthatjuk, hogyan szerepel együtt Almodóvar és Iñárritu.