Az utolsó párbaj ideológiai tartalma — az egyébként izgalmas — formai megoldásai folytán önellentmondásossá válik. Akármennyire igyekszik, a rendező képtelen kilépni saját férfi nézőpontjából, idealisztikus nagyotmondásával pedig mintha a posztmodern kor vívmányait hívná ki döntő párbajra. A „középkori #metoo esemény” így végül elmarad.
A háború utáni japán filmnek szüksége volt a kiugrásokra. Nemcsak művészi értéket, hanem szakmai tudást és tisztelettel vegyes alázatot kellett sugároznia, főleg a „győzedelmes” amerikaiak felé. Ebben az Európára és Közel-Keletre koncentráló eisenhoweri éra (1953-1961) inkább lehetőséget jelentett Japánnak. Nem véletlen, hogy az 1955. március 30-i Oscar-díjkiosztón a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját az alázat női tragikumát bemutató jidai-geki (kosztümös film) zsebelhette be.
Ha el tudjuk engedni, hogy az Arthur-mondakörhöz komolyabban illeszkedő feldolgozást lássunk, egész szórakoztató kis fantasyt kapunk. Guy Ritchie szemérmetlenül építi tovább vagány városmítoszát: a viktoriánus Sherlock Holmes Londonja után a „sötét” koraközépkorba vezet.
Heinrich von Kleist a német irodalom egyik legeredetibb regényében a hatalom ellen lázadó kisember figuráját örökítette meg. A Kohlhaas Mihály tengernyi adaptációt ért meg az elmúlt 200 évben irodalomban és filmen egyaránt. E feldolgozások azonban többnyire éltek a szerzői aktualizációval, korszakaik szócsövei is voltak egyben. Arnaud des Palliéres a legújabb változatban az eredeti karaktert próbálta megtalálni, s azt lecsupaszítva vászonra vinni.
Ami egyeseknek morcos szőkék és ostoba dialógusok keveréke, másoknak sokkoló életutak és epizódonként születő szállóigék sorozata. Lehet utálni és lehet imádni, de jelentőségét vitatni nem. Visszavágó a Trónok harcának becsületéért. Rajongói pennából.
A curling nevű csapatjáték (magyarul a jégteke és csúszókorong kifejezésekkel próbálkoztak) legalább olyan népszerű sportnak számít Norvégiában, mint maga a film főhőse és társforgatókönyvírója, Atle Antonsen, aki a norvégok Hofijaként minden produkciót elbír a saját hátán. Majdnem mindent.
Lech Majewski Malom és kereszt című filmje egyszerre kísérli meg id. Pieter Bruegel Az út a Kálváriára című festményének fikcionalizált werkfilmjét, tartalmi elemzését és filmes reprodukcióját adni, mindezt teljes sikerrel.
Egy adott történelmi film ideológiájának még akkor is igyekeznie kell a hiteles történelem ábrázolásához, ha éppen kis költségvetéssel rendelkezik. A 20. században azonban sok film úgy gondolta, nem feldolgozza a történelmet, hanem átírja azt…
A történelmi film gyűjtőfogalma több szubzsánert egyesít. Az ehhez a környezethez nyúló szerzők és (nem ritkán valamilyen rezsim elvárásaihoz is kötődő) zsánerfilmesek egy valamiben közösek: „a minden másképp volt” elvét követik. Ennek következtében egészen elképesztő eredmények (is) szoktak születni ebben a műfajban.
