Az őrület karmestere – Roman Polanski-portré

2023. december 16. – írta Buzogány Klára

Roman Polanski a filmművészet egyedi hangú, sokszínű és energikus, profi és öntudatos, eredeti és öntörvényű mestere, akinek az életútját egyik oldalról tragédiák és botrányok szegélyezik, a másikon díjak és trófeák tucatjai hevernek szanaszét, mert gazdájuk nem nagyon foglalkozik velük: inkább a következő filmje premierjére összpontosít 90 évesen is – és ki tudja, hány filmtervet forgat még a fejében.

„Dász Bót” – Thomas Vinterberg: Kurszk

2019. január 18. – írta Ritter György

A tengeralattjáró tereit vélhetően azért kedvelik a filmesek, mert szűk zárványa jó horror-placc, katonai miliője pedig politikai „színpada” is lehet egy szókimondó drámának. A 2000 nyarán robbanás következtében szerencsétlenül járt orosz Kurszk-legénység történetének filmváltozata egyszerre hordozhatná mindkét zsáner ígéretet, de inkább megelégszik a középszerrel.

A lelkem a vállalatot illeti meg – Az Alien-univerzum

2017. május 17. – írta Verpeléti András

A csillagok közé való vágyakozás valószínűleg egyidős az emberi faj öntudatra ébredésével és ez az archaikus kíváncsiság, amivel talán több tízezer éve bámuljuk az eget, alapvetően befolyásolta gondolkodásmódunkat és kultúránkat. Maga az idea azonban nagyon sokáig elsősorban a mitikus-vallási életben öltött testet, ami pedig azt is jelentette, hogy az ártatlan bámészkodás és sóvárgás mellett egyszerre félni is elkezdtünk az ismeretlen és végtelen feketeségtől.

A vízbül veszi ki a zokszigént – Dan Trachtenberg: 10 Cloverfield Lane / Cloverfield Lane 10.

2016. április 12. – írta Jakab-Benke Nándor

A Cloverfield Lane 10.-nek alig van köze az előzményfilmhez, ennek ellenére jó. Vagy épp ezért.

Pénz beszél, kutya ugat – Michael R. Roskam: The Drop / Piszkos pénz

2014. november 5. – írta Pernecker Dávid

A Piszkos pénz a kéretlen gyászbeszédek hálátlan helyzetéből indul, hiszen Michaël Roskam művére mindenki a néhai James Gandolfini utolsó filmjeként emlékszik majd vissza – annak ellenére, hogy a belga rendező mesteri bűnfilmje nem csupán az öreg maffiózó kitűnő alakítása miatt válik emlékezetessé.

Mind egy szálig – David Ayer: Fury / Harag

2014. október 27. – írta Jankovics Márton

Brad Pitt a Becstelen brigantyk után ismét a hátországban tizedeli a nácikat. Amennyiben látványos és idegtépő tankcsatákra vágyunk, a Harag a mi filmünk. Már ha nem zavar az akcióra fokozatosan rátelepedő olcsó heroizmus és moralizálás, melyet még a színészek is csak hellyel-közzel tudnak hitelessé tenni.

Az űrben senki sem hallja a sikolyod – Alfonso Cuarón: Gravity / Gravitáció

2013. október 7. – írta Veres Szilárd

Napjaink beszari Hollywodjának több olyan nagyköltségvetésű blockbusterre lenne szüksége, mint a Gravity, és több olyan eredeti, bátor, és kompromisszumot nem ismerő alkotóra, mint Alfonso Cuarón.

Altalajkincs – Rodrigo Cortés: Buried / Élve eltemetve

2011. január 25. – írta Bán Attila

Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen érzés, ha élve el vagy temetve, van egy mobilod, de nincs kit hívjál (mert vagy nem veszik fel, vagy nemtörődöm idióták vannak a vonal túlsó végén), és helytelenül beszélő rohadékok a pénzedet akarják, akkor vagy költözz Romániába, vagy nézd meg a Buried című filmet. Egyetlen játékszabály van: mielőtt tovább olvasnál, nézd meg a filmet! Komolyan mondom, nézd meg ezt a filmet! Most! Ennyi.

Mesterséges világ – a lét a tét – Vincenzo Natali: Cube / A kocka

2003. március 15. – írta Olgyay Máté

A magyarországi multiplexek kínálatában egyre gyakrabban bukkannak fel olyan filmek, amelyek sztárszínészek nélkül, kis költségvetésből, ám annál több munkával és lelkesedéssel készültek. Tény, hogy a szuperprodukciók árnyékában ezek az alkotások nem aratnak óriási közönség-, illetve kasszasikert és mindössze néhány hétig vannak műsoron. Ám láthatóak, feltehetőleg azért, mert a nagyközönség is igényli, hogy néha lásson valamit, ami egy kicsit többet mond számára az átlagosnál.