Nem jobb közepesnél – Lawrence Kasdan: Dreamcatcher / Álomcsapda

2003. szeptember 15.

Olykor-olykor minden mozilátogatóval előfordul, hogy beül egy filmre, végignézi, és amint kilép a vetítőterem ajtaján, már el is múlik a film rá gyakorolt hatása. Az ember visszazökken a hétköznapok világába, és gyakran csak akkor jut eszébe, hogy „te jó ég, ma moziban is voltam”, amikor otthon megkérdezik tőle, hogy milyen volt a film. Tényleg. Milyen is az ilyen film? Ha nagyon jó lenne, egy ideig biztosan a hatása alatt állnánk. Ha nagyon rossz lenne, egy ideig biztosan bosszankodnánk a kidobott pénzünk miatt. Ha viszont semmiféle utóhatása nincsen, azt mondhatjuk, hogy egy olyan közepes filmet láttunk.

Mesterséges világ – a lét a tét – Vincenzo Natali: Cube / A kocka

2003. március 15.

A magyarországi multiplexek kínálatában egyre gyakrabban bukkannak fel olyan filmek, amelyek sztárszínészek nélkül, kis költségvetésből, ám annál több munkával és lelkesedéssel készültek. Tény, hogy a szuperprodukciók árnyékában ezek az alkotások nem aratnak óriási közönség-, illetve kasszasikert és mindössze néhány hétig vannak műsoron. Ám láthatóak, feltehetőleg azért, mert a nagyközönség is igényli, hogy néha lásson valamit, ami egy kicsit többet mond számára az átlagosnál.