A kisebbségi identitás nyomában – Fischer István határtalan öröksége

2021. július 16. – írta Farkas Boglárka Angéla

Tanulmányunkban az erdélyi magyar-zsidó származású dokumentumfilmrendező, Fischer István életéről és pályájáról írunk, amelyben központi elemmé avanzsál a kisebbségi identitások felfedezése és megmutatása. Korábbi tanulmányunkat, a Fischer István rejtett örökségét folytatva ezennel a rendező határtalan örökségéből ragadunk ki egy-egy fejezetet, azon filmjeit vizsgálva, melyek noha már határon túl születtek, mégis tudnak rólunk (is) szólni.

Gólem-katonákból emberek – Csuja László: Kilenc hónap háború

2019. április 11. – írta Bodó Karola Éva

Nyers életkép döntésekről, azok következményeiről, és a valósággal való találkozásról. Egy család legnehezebb kilenc hónapja olyan események árnyékában, amelyekben egy gépezet apró csavarjaként tapasztalhatják meg a 2014-ben kezdődött ukrán válságot. És egy leánykérés.

Kelet-európai dolgok – Prikler Mátyás: Ďakujem, dobre / Köszönöm, jól

2013. szeptember 12. – írta Kovács Bea

Prikler Mátyás filmje közben és után is, hosszú idő után először, azt éreztem, hogy nem, nem akarom filmen is azt az emberi nyomort és szenvedést látni, ami naponta körülvesz. Mármost nem feltétlenül a közvetlen, szűkebb környezetemre gondolok (bár a szépen összefonódó narratív szálak széles skálán mozgó családi és személyes drámákat is felkínálnak): inkább egy általános, tipikusan kelet-európai kilátástalanság és reménytelenség fogalmazódik meg a Köszönöm, jól százharminc percében, az ezzel való, szinte erőszakos szembesítés pedig nem biztos, hogy kívánatos.

Kisebbségi filmnapok kezdődnek ma Tranzit Házban

2012. július 4. – írta a szerk.

Kisebbségi Filmszemlét szervez a kolozsvári Tranzit Alapítvány. A rendezvény ma, július 4-én kezdődik és szombatig tart. A helyszín a Tranzit Ház (Bariţiu/Malom utca 16.). A belépés ingyenes.

Válogatott dokumentumfilmek a 43. Magyar Filmszemléről – A szovjet levelezőpajtás, Népművelő a felvevőgéppel, Allah minden napján szaladnak a lovak, A Nyolcak nyomában, Last Call – Dresden Dolls

2012. február 9. – írta Buzogány Klára, Zágoni Bálint, Pócsik Andrea

Jó nevű rendezők változó színvonalú munkái,félig-meddig ismeretlenek sikeres próbálkozásai, hosszú éveken keresztül forgatott filmek vagy televíziós szösszenetek, ismeretterjesztő vagy dokumentarista stílus, kellemes meglepetések vagy „kiszámítható” színvonal – talán így foglalhatnánk össze vázlatpontokba szedve az idei Szemle dokumentumfilmjeit. A témájuk, munkamódszerük vagy stílusuk miatt legérdekesebbek közül szemelgettük. Gondolatainkban végig ott bujkált a mi lett volna ha? kérdés: mi lett volna, ha az idei szemle versenyfesztiválként működött volna, mely filmek szerezhették volna meg a díjakat?

Kegyetlen valóságok – Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2011. november 8–12.

2011. november 17. – írta Katona Linda

Emberi jogi dokumentumfilm fesztivál – a jelző bizony azt mutatja, hogy nem könnyed darabok alkotják a felhozatalt. Fájdalmas, keserű témák, lehetetlen élethelyzetek, megtört arcok villannak fel a filmekben. Persze lehet ezt sokféleképp tálalni, de tudjuk, hogy a legtöbb esetben nem fogunk nevetni a moziban. Mégis mennyire jó, amikor ennyi szomorúság közt akad film, ami könnyesre nevettet – talán nem véletlen, hogy egy ilyen alkotás vitte el a nyolcadik Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál közönségdíjat: Az ősz aranya Jan Tenhaven rendezésében.

Kisebbségek a vásznon

2010. március 1. – írta a szerk.

Tizenkilenc film versenyez az idén a VI. Nemzetiségi Filmszemle fődíjáért. A mustrát évről évre egyre nagyobb érdeklődés övezi, 2010-ben minden eddiginél több filmet neveztek be az alkotók. (kultúra.hu)

Ez itt nem Amerika – Fatih Akin: Auf der anderen Seite / A másik oldalon

2008. április 23. – írta Németh Barnabás

Néhány évvel ezelőtt a németek egyik legpiacképesebb rock-bandája mennydörgő basszusok közepette kürtölte világgá véleményét globalizálódó világunkról: „Mind Amerikában élünk!" Úgy tűnik, a török származású, de németországi születésű Fatih Akin nem osztja teljes mértékben a Rammstein nézeteit, mert újra az emberi sokszínűségről készített filmet.

A médiaerőszak láthatatlan módozatai – A romák néhány reprezentációja kapcsán

2005. május 15. – írta Valuska László

Az erőszakról sokat beszélnek az emberek a média és a film kapcsán, bár a fogalmat ilyenkor rendkívül leszűkített jelentéstartományra használják: verekedésre, lövöldözésre, vérre, vagyis a „direktben" megmutatott agresszív eseményekre. A különböző törvényi szabályozások miatt a kis karikák már előrejelzik nekünk a képernyőn, illetve a moziműsorban, hogy milyen filmmel fogunk találkozni. Ennek ellenére fel sem merül az emberben, hogy ezeken kívül is lehet erőszakos cselekedeteket látni (például kinek jutna eszébe kiakadni azon, hogy a nőket rendszeresen levetkőztetik, tárgyiasítják a filmekben, amivel folyamatosan újratermelik a férfiuralmat).

Groteszk vadkeleti szafari – Ferenczi Gábor: A magyar buletin

2003. június 15. – írta Szántai János

Ferenczi Gábor A magyar buletin című dokumentumfilmje alműfaját tekintve útifilm. (Nem én találtam ki, ez áll a főcím alatt.) Nos, utánanéztem a dolognak. A Film- és médiafogalmak kisszótára nem beszél ilyesmiről (talán majd a Nagy), egyéb szakszótárak sem segítettek, ezért aztán végül a Magyar Értelmezőhöz fordultam, ám ott is megállt a tudomány, körülbelül az útifűnél.