Néhány évvel ezelőtt a németek egyik legpiacképesebb rock-bandája mennydörgő basszusok közepette kürtölte világgá véleményét globalizálódó világunkról: „Mind Amerikában élünk!" Úgy tűnik, a török származású, de németországi születésű Fatih Akin nem osztja teljes mértékben a Rammstein nézeteit, mert újra az emberi sokszínűségről készített filmet.
A másik oldalon a rendező Szerelem-Halál-Ördög „munkacímre" keresztelt trilógiájának második darabja, ami – akárcsak a szerelem témakörét körbejáró első fejezet – zajos sikert aratott, elnyerve mind a Cannes-i Filmfesztivál, mind az Európai Filmakadémia legjobb forgatókönyvírónak járó díját. S bár az első film után csak találgatni lehetett, hogy mi fogja majd össze ezt a hármast, ezen film megtekintése után semmi kétségünk nem marad, hogy a hiányzó láncszem Akin (és egyben napjaink) kedvenc témája, a multikulturalizmus.
Már a Fallal szemben is ezt a problémakört járta körül: abban a rendező egy Németországban élő török pár vad és szenvedélyes kapcsolatán keresztül mutatta be különböző kultúrák ütközését, A másik oldalon viszont tovább szélesíti a kört, mondhatni jóval nemzetközibbé válik. Az Európai Unió terjeszkedésével már nem csak az együtt élő, de más kulturális hátérrel rendelkező embereknek kell együtt élni, hanem egész országoknak. Ebben az esetben pedig már nem elég az emberi mentalitással és világnézettel számolni, hanem mindarra is gondolni kell, ami ezeket a kultúrákat meghatározza, szabályozza vagy irányítja, azaz a joggal, a bürokráciával és a politikával is. Ez persze nem jelenti azt, hogy Akin valami elvont, uniós szabályozással terhelt filmet készített volna – ő csak szerkezetében használja fel ezt a hirtelen tágulást, három részre osztva filmjét.
Az első, Németországban játszódó részben (Yeter halála) egy öregembert ismerhetünk meg, aki beleszeret egy hozzá hasonlóan Törökországból érkezett prostituáltba, Yeterbe. Ám, ahogy a cím is jelzi, a kapcsolat tragikus véget ér, és az öreg fia elindul Isztambulba, hogy megkeresse a nő lányát, s közben elindul a koporsó is, hogy otthonába szállítsa a halott asszonyt. A második fejezet (Lotte halála) egy globalizációellenes tüntetés kellős közepébe vezet, szintén Isztambulba, melynek folyományaként a politikai aktivistaként tevékenykedő fiatal lánynak menekülnie kell, hogy elkerülje a börtönbüntetést. Ayten Németországba szökik, hogy megkeresse ott élő édesanyját, de helyette egy német egyetemista lány, Lotte karjaiban találja magát, míg egy év múlva haza nem toloncolják. Lotte követi szerelmét, ám az utazás végzetes fordulatot vesz és egy újabb koporsó indul útnak, ezúttal Bréma felé. A harmadik rész (A másik oldalon) cselekménye ismét a török nagyvárosban játszódik. Az első szegmensben megismert fiú már itt él, és ide érkezik Lotte édesanyja, hogy befejezze lánya „munkáját" és kisegítse Aytent a börtönből.
Bár a film elsősorban a halálról szól, a rendező mégsem a tragédiát teszi meg műve fő mozgatórugójának. Már az egyes részek elején elárulja, ki fog meghalni, a nézőnek pedig csak ki kell várnia, hogyan és miért történik meg a végzetes esemény. Akin pedig tökéletesen kihasználja ezt a feszült várakozást, miközben ügyesen csűri-csavarja a történet szálait, amelyben minden és mindenki összefügg mindennel és mindenkivel, hogy a végén beteljesüljön a sors akarata és eljöjjön a megnyugvás. Az első, csak Brémában játszódó szegmens a látszólagos beilleszkedésről szól, ahol mindenki megtalálta a maga helyét és szerepét – de a felszín alatt még élénken él egy teljesen más kultúra, mely utat tör magának. A záró, csak Isztambulban játszódó epizód ennek éppen az ellenkezője, ahogy a cím is utal rá: a sok baj és veszteség után szereplőink a megnyugvást keresik és belátják: sem a harc, sem az ellenkezés nem megfelelő, kompromisszumokat csak úgy lehet kötni, ha megértjük minden fél álláspontját, vagy átéljük azokat. A középső rész a két véglet, ahol összemosódik a török és a német szál, ahol nyíltan konfrontálódik a két kultúra, a két jogrendszer, a két értékrend, és ahol megmutatkozik, hogy mennyire nem ismerjük a másik oldalt.
Akin biztos kézzel vezényli ezt a „kavalkádot", tökéletes egységbe szervezve mondandóját, amit szinte teljes egészében megkímél a felesleges sallangoktól, gondosan ügyelve rá, hogy pont annyit markoljon, amennyit elbír. Külön dicséret jár azért, hogy képes volt ennyire objektíven szemlélni az eseményeket és pártatlanul bemutatni egy a világunkban markánsan jelen lévő folyamatot. Épp ettől lesz univerzális A másik oldalon, hiszen bárhol a világon megtörténhet, csak a német-török párost ki kell cserélni két másik nemzetre.