Tele van meglepetésekkel – 65. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2015. február 5–15.

2015. február 14. – írta Szalkai Réka

Holnap ér véget Európa egyik legnevesebb fesztiválja, a Berlinale. Mint minden évben, idén is a nagyjátékfilmes szekció kapta a legnagyobb figyelmet. A versenyprogram sokszínű volt, több különböző generáció filmjeit is felvonultatta.

Ezt láttuk a 13. TIFF-en 7. – R100; Tusen ganger god natt / A Thousand Times Good Night; Cockneys vs. Zombies; The Attorney

2014. június 5. – írta Jakab-Benke Nándor, Iszlai József, Székely Bíborka, Szabó R. Ádám

Őrült humor és groteszk az új Matsumoto-filmben, maistream színészek norvég drámában, egy dél-koreai koncepciós per és őrült zombifilm – további nézni valók a TIFF-en!

Orvospár drámájáról forgatott Marion Laine

2013. május 31. – írta a szerk.

Egy sebészházaspár drámája elevenedik meg Marion Laine francia rendező Nyitott szívvel (A coeur ouvert) című alkotásában, amelynek női főszerepét Juliette Binoche alakítja. A film csütörtökön került a magyar mozikba.

Leos Carax-filmhétvége a Cirko-Gejzír moziban

2013. április 16. – írta a szerk.

A Holy Motors című film rendezője előtt tisztelegve április 19–21. között Leos Carax-filmhétvégét rendez a Cirko-Gejzír mozi a Francia Intézet támogatásával. Carax korábbi sikeres filmjei, a Rossz vér, A Pont-Neuf szerelmesei és a Boy Meets Girl című játékfilm lesz látható egy-egy alkalommal – ez utóbbit nem játszották még a mozik Magyarországon.

(Ha) valaki más filmje (lenne...) – Sylvie Testud: La vie d’une autre / Valaki más élete

2012. szeptember 12. – írta Buzogány Klára

Sylvie Testud remek színésznő. Főképp társadalmi drámákban brillírozik, két főszerepével is elnyerte a legértékesebb francia filmes díjat, a Césart (ami mellett három César-jelöléssel is büszkélkedhet), de kapott már legjobb színésznőnek járó kitüntetést az Európai Filmakadémiától is, 2010-ben. Nem sorolom további trófeáit: a szakma elismeri, a nézők szeretik – ő mégis másfajta babérokra tör: forgatókönyvírásra és rendezésre adta a fejét. Titokban azt remélem, hogy egy felejthető kisjátékfilm és a Valaki más élete című regényadaptáció után visszatér majd a kamera túloldalára.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 7. rész: Shapito-shou / The Chapiteau Show, Veljekset / Brothers, Elles, Tabu

2012. június 8. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke, Székely Bíborka, Kovács Bea

Monstre olasz underground (amatőr?) versenyfilm, három mostohatestvér és apjuk drámája finn módra, egy unatkozó újságírónő interjúja két egyetemista prostituálttal, szívszorongató portugál dráma – íme mai „kínálatunk”.

Igenlő tagadások, építő hazugságok – Abbas Kiarostami: Copie conforme / Hiteles másolat

2010. december 23. – írta Láng Orsolya

Abbas Kiarostami új filmje igazi csemege: a Hiteles másolat a kreált valóság tökéletességével ír felül egy eredeti szituációt. Két korábbi filmjéhez, Az olajligeten áthoz vagy A cseresznye ízéhez hasonlóan a Hiteles másolat problémája is egyszerre megoldott és megoldatlan.

Vegyes és vágatlan – 63. Cannes-i Filmfesztivál, 2010. május 12–23.

2010. május 26. – írta Váró Kata Anna

Kevesebb sztár, nehezen induló és hamar lecsengő fesztiválhangulat, némi meglepetés-díj, vegyes, de szinte kivétel nélkül túl hosszú filmek. Röviden így lehetne összefoglalni a vasárnap lezáródott 63. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. A Variety nevű szaklap szerint a forgalmazók vásárlókedve is lassan jött meg, és az első hétvége felbolydulása után a múlt hét közepétől látványosan hamar esett a hangulat.

Látkép, ablakból, nézővel – Cédric Klapisch: Paris / Párizs

2008. november 3. – írta Nagy Boglárka

Egy egyetem történelemprofesszora, egy építész, egy szívbeteg táncos, egy szociális munkás – az egyes emberek életéből épül fel a város léte, ritmusa és alakzatai. Egy olyan világvárosé is, mint Párizs. Cédric Klapisch egyéni sorsokból igyekszik összerakni egy változatos párizsi látképet.

Délutáni agymosás – Peter Hedges: Dan in Real Life / Dan és a szerelem

2008. szeptember 29. – írta Márton Imola

Mostanában szinte mindig szidom az amerikai filmeket. Nem előítéletről van szó: valahogy mindig rám találnak az élvezhetetlen, sablonos filmek. Pl. a romantikus komédiák, amelyek szinte kivétel nélkül azonos recept szerint készülnek: egy kis szerelem, csipetnyi konfliktus, elcsépelt poénok, nem túlzottan bonyolult figurák, sok méz és egy óriási happy end.