Beelzebub, Asmodeus, Satanas, Lucifer – Julius Avery: The Pope’s Exorcist / A pápa ördögűzője

2023. április 13. – írta Fazakas Lehel

Julius Avery ismét haknizik: szupranaturális horrorfilmjéből hiányzik bármiféle fantázia, alig kifogásolható profizmusának köszönhetően mégsem marad teljesen érdektelen. Hála Istennek és Russell Crowe-nak.

Történelmi csúcson a dubaji lányok részvényei! – Maria Sadowska: Dziewczyny z Dubaju / Girls to Buy / Lányok Dubajban

2022. május 23. – írta Süll Kristóf

A szexualitás kapitalizálása az utóbbi évek filmművészetében újabb mélységeket – avagy magaslatokat, attól függően, honnan nézzük – ért el.

A szépség és a szörnyeteg – Leos Carax: Annette

2021. augusztus 5. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Valószínűleg minden Holy Motors-rajongó szíve nagyot-közepeset dobbant izgalmában, amikor meghallotta, hogy Leos Carax – a kortárs francia film egyik legizgalmasabb figurája – musicalt készít, de ha valaki a szóban forgó film pimaszságát, zizegő kreativitását és titokzatosságát keresi az Annette-ben is, sajnos csalódni fog.

Csak a lövészárok marad – Danis Tanović: Ničija zemlja / No Man's Land / Senkiföldje, 2001

2017. április 29. – írta Papp Attila Zsolt

Ki kezdte a háborút? Ez a kérdés többször is elhangzik a Senkiföldjében, amely – a valamirevaló háborús filmek zöméhez hasonlóan – épp ennek a kérdésnek az értelmetlenségére világít rá. A boszniai rendező finoman adagolja az iróniát és a helyzetkomikumot, a végére azonban az arcunkra fagy a mosoly.

Rémálmok rendezője – Wes Craven-portré

2015. december 2. – írta Csiger Ádám

Aligha túlzás kijelenteni, hogy a 76 évesen elhunyt Wes Craven személyében a valaha élt legjelentősebb horrordirektort veszítettük el. Az író-rendező legjobb filmjei mind tartalmuk, mind stílusuk terén kiemelkedőek.

Szélhámosok tündöklése és... tündöklése – David O. Russell: American Hustle / Amerikai botrány

2014. január 22. – írta Papp Attila Zsolt

„Valami ebből tényleg megtörtént” – ezzel a nyilvánvalóan fricskának szánt felirattal kezdődik az Amerikai botrány, és ez jól tükrözi a film rendezőjének viszonyát a történetmondás és a valóság/valószerűség viszonyához. David O. Russell újra összehozta a Napos oldal hőseit, csak most más felállásban.

Az ügynök halála – és feltámadása – Sam Mendes: 007: Skyfall

2012. október 29. – írta Papp Attila Zsolt

Ha a gyártóknak az volt a szándékuk a Skyfall elkészítésével, hogy méltó módon ünnepeljék meg a 007-es ügynök 50. évfordulóját (márpedig mi más céljuk lehetett volna egy bevallottan jubileumi filmmel?), akkor jelenthetjük: a terv sikeres volt. A legújabb Bond-film a széria egyik legragyogóbb ékköve.

Jóból is megárt... – Gabriel Achim: Visul lui Adalbert / Adalbert álma

2012. május 9. – írta Kovács Bea

Gabriel Achim elsőfilmes rendező frissen bemutatott produkciója arra enged következtetni, hogy a román újhullámban már nehezen lehet kiemelkedőt alkotni: az egy évtizede élő irányzat lehetőségei már javarészt ki lettek aknázva, és az utóbbi filmeknél már érezni, hogy egy lére megy minden, bevált recept szerint, kockázatok nélkül.

Hősök tere (és ideje) – Jancsó Miklós-portré 2.

2011. szeptember 30. – írta Gregus Zoltán

Jancsó Miklós a hatvanas években esszencialista, a történelmi tapasztalatokból, az egymást váltó jobb- és baloldali ideológiákból leszűrt princípiumokkal dolgozik. A Szegénylegények, az Így jöttem, a Csillagosok, katonák vagy a Csend és kiáltás című filmjei egy sajátos történelemszemlélet jegyében fogantak.

Töretlen optimizmus – Roberto Benigni: La tigre e la neve / Tigris a hóban

2006. szeptember 15. – írta Varga Anikó

Roberto Benigni alakjának és az általa képviselt humornak mintegy márkajelzésévé vált az a töretlen és hiperaktív optimizmus, amely akár sekélyes szlogenként hatva, akár filozófiai alapállásként megnyilvánulva hirdeti, hogy teremtsen bár a sors embertelenül lehetetlen, brutális helyzeteket, az élet szépségét, varázslatosságát semmi nem fedheti el.