Elly, az ismeretlen együttható – Asghar Farhadi: Darbareye Elly / Elly története

2009. június 3. – írta Nagy Boglárka

Az Elly története olyan film, amelynek ugyan van egy címadó szereplője, de a benne lejátszódó események során többet tudunk meg az összes többi szereplőről, a társadalomról, amelyből származnak, illetve az életről alkotott felfogásaikról – és arról, hogy egy eltűnt nő nyomát hogyan mossa el a víz.

Duplavé vagy semmi – Oliver Stone: W.

2009. április 23. – írta Jakab-Benke Nándor

Hálátlan dolog Oliver Stone Bush-filmjéről kritikát írni. Mert miközben mindenkinek ajánlani szeretném, nem egy igazán jó film. Drámának nem elég megrázó, politikai thrillernek nem elég izgalmas, életrajznak pedig túl kontextus-terhelt. De a 21. század eddig egyik legellentmondásosabb figurájáról szóló filmet mégis mindenkinek látnia kell.

Csador-humor – Marjane Satrapi: Persepolis

2008. október 11. – írta Varga Zorka

[kritikaíró pályázat] Mit jelent a bécsieknek Irán? Marjane –Satrapi Persepolis című filmje szerint: a közel-keleti vademberek földjét. S az irániaknak Bécs? A Sacher-tortát és Romy Schneidert. A kultúrák ilymódon való találkozásában próbál eligazodni és helyét meglelni egy iráni kamaszlány, Marje.

Animált oral history – Marjane Satrapi, Vincent Paronnaud: Persepolis

2008. február 11. – írta Hegyi Réka

Chiara Mastroianni, Catherine Deneuve, Danielle Darrieux... Sokat ígérő szereposztása lehetne, de ezúttal egy rajzfilm stáblistáján találjuk e neveket: egy lázadó teheráni lányt, édesanyját, illetve egészséges humorral megáldott nagymamáját szólaltatják meg.

A homokdűnék filozófiája – Nacer Khemir: Bab' Aziz / A sivatag hercege

2006. augusztus 15. – írta Vízkelety József

Az orientalizmus kétség kívül reneszánszát éli napjainkban, a divat bizonyos szintjeitől kezdve a könnyűzenén át egészen a filmművészettel bezárólag. Legyen bár szó a távol-keletről átszüremkedő spirituális horrorműfajról, vagy éppenséggel a Jafar Panahi és Abbas Kiarostami fémjelezte iráni újhullámról, a kilencvenes évek második felétől ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés irántuk.

A csend világa – Iráni filmekről

2004. június 15. – írta Zsigmond Andrea

Visszafogott, de érzékelhető társadalomkritikájuk mellett ezek a filmek idealizálnak, stilizáltak, sablonokból építkeznek és példabeszéd jellegűek.

Az arab szamuráj útja – Jafar Panahi: Talaye sorgh / Vér és arany

2004. február 15. – írta Vízkelety József

Amikor az arab világról, s ezen belül is az Iránról szóló európai dokumentumfilmekből legfeljebb azt tudhatjuk meg, hogy ők is olvasnak könyvet, illetve hogy ott sem ismeretlen az óvszer fogalma, akkor már önmagában is eseményszámba megy, ha néha-néha eljut a mozikba egy autentikus iráni filmalkotás.