Káin és Ábel a rengetegben – Benjamin Brewer: Arcadian / Amikor leszáll az éj

2024. június 5. – írta Kovács Patrik

Hallatlanul alacsonyra helyezi a lécet az idei nyárelő első Nicolas Cage-filmje: az Amikor leszáll az éj olyasfajta posztapokaliptikus családi horror, mely minden egyes műfajelemével pimaszul kényelmes biztonsági játékot űz, de sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet haragudni rá.

Emberi hangok nélkül – Brian Duffield: No One Will Save You / Nincs, aki megmentsen

2023. október 3. – írta Berényi Csaba

A Nincs, aki megmentsen összes elemét láttuk már korábban, de az átlagnál nagyobb kreativitással, céltudatosan levezényelt high concept-külsőségek mögött egy meglepően kompetens lélektani dráma és torz megváltástörténet dolgozik.

Az Alkonyzóna felszámolása – Andrew Patterson: The Vast of Night

2020. június 18. – írta Pernecker Dávid

Patterson debütálása feltehetően fel fogja cseszni azokat, akik csak egy inváziós sci-fit akarnak látni.

„Gyufaszáltól gyullad a háború tüze!”, és egyéb közhelyek – Rupert Wyatt: Captive State / Elrabolt világ

2019. március 18. – írta György Szidónia

Az Elrabolt világ egy Chicagóban játszódó, súlytalan inváziós sci-fi John Gooodmannel, amiben már megint leigázzák a Földet. A nézőt nem annyira.

Sci-fin innen, trutyin túl – Liam O’Donnell: Beyond Skyline

2017. november 7. – írta Szabó R. Ádám

Néha kellenek a rossz filmek, mert emlékeztetnek arra, hogy milyen is, amikor helyette egy jó filmet nézünk; s ha olyan sok helyről nyúlt ötleteket egy sci-fi, mint a Beyond Skyline, remek kiindulópont lehet a jövendőbeli filmnézésre: sok jó, meg- és újranézendő sci-fit fog eszünkbe juttatni, ami jobban tárgyalja ugyanazokat a témákat.

Nagy dolgok esnek bele nagy dolgokba – Roland Emmerich: A függetlenség napja – Feltámadás / Independence Day: Resurgence

2016. június 29. – írta Pernecker Dávid

Végre. Imáink meghallgattattak. Elkészült A függetlenség napja folytatása. Sokáig el lehetne ironizálni A függetlenség napja – Feltámadás létének indokolatlanságán, de szerencsére van annyira tré a film, hogy másról is szó essen atavisztikus feleslegességén kívül.

A vízbül veszi ki a zokszigént – Dan Trachtenberg: 10 Cloverfield Lane / Cloverfield Lane 10.

2016. április 12. – írta Jakab-Benke Nándor

A Cloverfield Lane 10.-nek alig van köze az előzményfilmhez, ennek ellenére jó. Vagy épp ezért.

A tűrőképesség határa – Doug Liman: Edge of Tomorrow / A holnap határa

2014. május 29. – írta Verpeléti András

Már a legelső traileren is érezhető volt, hogy Doug Liman a Mr. & Mrs. Smith és a Hipervándor után nagyon oda akarja tenni magát az új filmjére. A szebb napokat látott direktor mindenképpen biztosra akart menni, ezért olyan anyaghoz nyúlt, amiben minden – de tényleg minden – benne van, ami egy jó mozihoz kell. És egy időutazós, idegen-inváziós, robotruhában harcolós akciófilm csak jó lehet, nem? Az idei év első fele kis túlzással arról szólt, hogy rendre csalódva távoztunk az év sci-fijének kikiáltott filmekről, A holnap határát látva pedig már abban is elkezdhetünk kételkedni, hogy lesz-e még az idén egyáltalán jó tudományos-fantasztikus mozi.

Az iPad-generáció Harry Pottere – Gavin Hood: Ender’s Game / Végjáték

2013. november 13. – írta Soós Tamás

A kultikus sci-fi regény rég várt adaptációja a virtuális valóságokban felnőtt tinédzserek igényeihez finomítja a pszichológiai megfigyelésekben dús, tragikus történetet.

Elpuskázott filmkockák – James DeMonaco: The Purge / A bűn éjszakája

2013. július 4. – írta Ferenczi Szilárd

Bizonyára mindannyian láttunk már kárba veszett pazar filmötletet, amely a mellévezényelt szakállas toposzok rosszhírű társaságában csúfos véget ért. A The Purge alkotói olyannyira mostohán kezelik az alapgondolatot, hogy – bár nem vagyok híve, most mégis – egy gyors remake-ben bízom, a jobb sorsra érdemes műfajfilmes kiindulópont becsületét megvédendő.