„Te vagy, de nem te vagy” – Beszélgetés Olasz Renátóval a Minden csillagról

2025. október 1. – írta Kisházy Eszter

A korábban színészként (A Király, Aranyélet) megismert és megszeretett Olasz Renátó most rendezőként is debütált: első nagyjátékfilmjét először a Szarajevói Filmfesztivál zsűrije és közönsége nézhette meg, a héten a Filmtettfeszten is be lehet ülni rá, novemberben pedig a magyarországi mozik is vetítik. A fekete-fehér függetlenfilm keletkezéséről beszélgettünk vele.

Legyél csöndben, ülj a padban – Interjú Szimler Bálinttal

2024. október 12. – írta Erőss Réka

A 24. Filmtettfeszten az erdélyi közönség is láthatta Szimler Bálint Fekete pont című nagyjátékfilmjét, amely válságban levő magyarországi iskolarendszer rossz közérzetét és strukturális problémáit jeleníti meg egy ötödikes fiú, Palkó történetén keresztül, aki Németországból költözik haza, és a számára idegen rendszerbe belecsöppenve nehezen igazodik annak elavult tanítási és fegyelmezési módszereihez. A teljesen egészében állami támogatás nélkül készült film kolozsvári vetítése után beszélgettünk az alkotóval.

Utolsó szüret – Carla Simón: Alcarràs

2022. július 20. – írta Zakariás Ágota

Az Alcarràs egy lassan hömpölygő, dokumentumfilmes esztétikát is bátran használó drámai történet a családi gazdaságok, a földművelői életforma végnapjairól.

„Miki bácsi volt a remény, hogy az élet, még abban a rendszerben is, lehet egy klassz dolog” – Jancsó 100: Lovasi András Jancsó Miklósról

2021. szeptember 25. – írta Soós Tamás

…és Cseh Tamásról, Lagzi Lajcsiról, Kispálról, Eric Rohmerről, Zár az égboltról, Jancsó-zenékről, Tudósokról, és arról, hogy ha sok mindent oda is dob az ember egy rendszernek, az agyát azért mégsem adja.

Amatőrpornóval a szerelemért – Bogdan Theodor Olteanu: Mia își ratează răzbunarea

2021. július 30. – írta Incze Kata

Bogdan Theodor Olteanu második nagyjátékfilmje vékony jégen táncol színház és film között, miközben olyan témákra reflektál, mint a szex, a párkapcsolati függőség vagy a női test kizsákmányolása. S bár mindez elsőre egy férfi tollából hamiskásnak, és a poszt-metoo korszakhoz  való igazodásnak hangzik, Olteanu és a fiatal bukaresti színészgeneráció valami egészen izgalmassal rukkolt elő, a lecsupaszított forma és az improvizáción alapuló forgatókönyv pedig a keze alá dolgozik. A Mia își ratează răzbunarea (magyar tükörfordításban Mia elszalasztja a bosszú lehetőségét) a tavalyi Slamdance Filmfesztiválon debütált, de a járvány miatt csak idén, a TIFF Román napok szekciójában került hazai bemutatásra.

Sérelmeink hajóútja – Steven Soderbergh: Let Them All Talk / Szabad szavak

2020. december 16. – írta Vigh Martin

A Pénzmosó után Steven Soderbergh ismét a komédia és dráma műfajainak elemit vegyíti, legújabb filmje azonban nem a közelmúlt egyik legmeghatározóbb történelmi momentumára, hanem az emberre, szűkebb értelemben az alkotóra koncentrál. Szellemes párbeszédek, remek színészi alakítások és utánozhatatlan hangulat jellemzi Soderbergh munkáját, mely épp azért tűnik könnyednek egy ideig, hogy utolsó jeleneteivel még erőteljesebben válaszoljon korábban feltett kérdéseire.

Kedvenc futó sitcomjaink IV. – Unbreakable Kimmy Schmidt; The Last Man on Earth; It's Always Sunny in Philadelphia / Felhőtlen Philadelphia; Broad City

2015. május 6. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Németh Barnabás, Veres Szilárd

Javában zajlik a Louie, a Veep és a Silicon Valley újabb évadja, feltámadt és a Yahoo TV-re költözött a Community, és hálistennek befejezték a végére borzasztó unalmassá vált Two And A Half Ment (Két pasi – meg egy kicsi) meg a picit azért megsiratott Parks and Recreationt (Városfejlesztési osztály). Most pár vadiúj vígjátékról – és egy nagyon régiről lesz szó.

Dumadráma – Lynn Shelton: Your Sister’s Sister / Édesnégyes

2012. szeptember 14. – írta Soós Tamás

Ha Woody Allen a harmincas éveit taposó indie filmes lenne, aki a Sundance Filmfesztivál közönségének szeretne drámai romkomot forgatni, akkor állna elő az Édesnégyessel.

Veszedelmes (v)iszonyok – Pálfi György: Nem vagyok a barátod / Nem leszek a barátod

2009. február 1. – írta Margitházi Beja

Pálfi nagyjátékfilmjeinek visszatérő kísérőhatása, hogy szinte másodpercek alatt képesek végletesen megosztani a közönséget, keveseket hagyva a hezitálás vagy a közömbösség pozíciójában. Nincs ez másként legújabb, két nagyobb munka között leforgatott opusával sem, amely kevésbé míves képi világával, nyomasztó atmoszférájával, (ir)reális szereplőivel ismét könyörtelenül két táborra osztja majd a nézőket.