Híd a generációs szakadék felett – Révész Bálint: Granny Project

2018. május 17. – írta Rácz Viktória

Három egyetemista srác úgy dönt, hogy olyat csinálnak, amit nagyon kevesen: lelkes odafigyeléssel hallgatják meg nagymamáik történeteit. A Granny Project az a film, ami után azonnal fel akarjuk majd hívni a nagyszüleinket.

Selfie nation – Szergej Loznica: Austerlitz

2017. december 7. – írta Buzogány Klára

A mesterségesintelligencia-kutató matematikusból lett, nemzetközi hírű ukrán filmrendező másfél tucat dokumentumfilm és három játékfilm után meglehetősen kísérleti alkotással állt elő 2016-ban (a film idén, november végén érte el a romániai mozikat). Nyilvánvalóan minimális költségvetésből, apró stábbal, minimális technikai befektetéssel tart tükröt a 21. századi fogyasztói társadalom – ezúttal a történelmi emlékhelyek fogyasztói – elé.

Élet a lélek halála után – Sam Garbarski: Es war einmal in Deutschland... / Volt egyszer egy Németország

2017. december 6. – írta Rácz Viktória

Ne dőljünk be a marketingnek, a Volt egyszer egy Németország nem vígjáték. Bár vannak benne humoros jelenetek, ugyanolyan komolysággal beszél a holokauszt túlélőivel együtt élő traumáról, mint a legtöbb dráma.

Kolozsvártól Buchenwaldig – Csibi László: Nussbaum 95736

2017. november 18. – írta Zsizsmann Erika

Bár a címe egyértelműen a holokausztra utal, Csibi László új történelmi témájú riportfilmje nagyobbat merít ennél: egy túlélő élményein keresztül a kolozsvári zsidóság vészkorszak előtti és utáni életérzését is felvillantja, így fontos adalékokkal szolgál Erdély 20. századi történetéhez. Ugyanakkor nem csak a múltbeli események felmutatása foglalkoztatja, hanem az is, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a jelenhez.

Transzfilmánia 11. – American Made / Barry Seal, a beszállító; Țara moartă / Halott ország

2017. augusztus 27. – írta Jakab-Benke Nándor

Talán ekkora kontraszt két bemutatott film között sohasem volt és sohasem lesz. Pedig mindkettő megtörtént eseményekből készült.

Az emberek, akik ott se voltak – Török Ferenc: 1945

2017. február 28. – írta Papp Attila Zsolt

Két zsidó leszáll a vonatról, és felbolydul egy egész település mikrotársadalma. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni Török Ferenc új filmjét, azt mondhatnánk, hogy a (kollektív) számvetésről  és önvizsgálatról szól. De annál azért jobb film, mint hogy egyetlen – közhelyes – mondatban foglaljuk össze.

A képtől a képzeletig, avagy miért fontos film a Saul fia Georges-Didi Huberman szerint?

2016. július 15. – írta Keresztes Gergő

Látszólag mindenki elfogadja a Saul fia filmi holokausztreprezentációjának újszerűségét. Azt a tételt tehát, hogy Nemes Jeles László filmje képes volt ábrázolni azt, ami sokak szerint talán eleve „ábrázolhatatlan”. De miben is áll pontosan ez a rendhagyó esztétikai hajtóerő? És mit adhat hozzá Saul története a már létező holokausztnarratívákhoz? E problémafelvetéshez ad kitűnő támpontot Georges-Didi Huberman Túl a feketén című levélesszéje, illetve munkássága.

Az eltűnt identitás nyomában – Atom Egoyan: Remember / Emlékezz!

2016. június 10. – írta Papp Attila Zsolt

Atom Egoyan új filmjével visszatérni látszik ahhoz a témakörhöz, amely a legjobb korszakában gyakran foglalkoztatta: a gyökerek, az önazonosság, az egyéni és közösségi múlt összefonódásának kérdéseihez. Az örmény identitás helyébe itt azonban a zsidó lép.

Holokauszt love story – Gárdos Péter: Hajnali láz

2015. december 10. – írta Csiger Ádám

A Hajnali láz részben Filmalap-támogatásból készült, viszont nem csupán közérdeklődésre számot tartó közönségfilmként versenyképes, hanem régimódi magyar művészmoziként is, ugyanis mindenekelőtt személyes alkotás.

Pacsirták szögesdróton – Gondolatok a Gulág filmes „lenyomatairól”

2015. november 25. – írta Ritter György

Andrej Cserkaszov 1927-es Szolovki című szovjet dokuja egy észak-orosz szigetcsoport átnevelőtáboraiba nyújt betekintést. A film egy megrakott bőrönddel érkező csapatot mutat be, majd fokozatosan a tábori élet mindennapjaira helyezi a fókuszát (természetesen a kor propagandisztikus eszközeivel): látni bányamunkát, cipészetet, betakarítást, halászatot. Helyet kap a szórakozás is, sőt egy pillanatra még keresztet vető embereket is meg mer mutatni a kamera. A film felszabaduló „megbocsájtással” és hazatéréssel végződik. A Szolovki-sziget(ek) a Gulág egyik meghatározó táborcsoportja volt, azé a Gulágé, amelyről megannyi irodalmi, de kevesebb filmes feldolgozás született.