Egyet fizet, felet kap – David Yates: Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1 / Harry Potter és a Halál ereklyéi - 1. rész

2010. november 29. – írta Csiger Ádám

Hiába volt a filmszéria leggyengébb darabja a hatodik, a sebhelyes arcú varázslótini utolsó kalandjának filmváltozata bombabiztos kasszasikerre volt ítélve. A producerek is ezért tervezhették két részesre a hetedik, Harry Potter és a Halál ereklyéi c. regény filváltozatát, ami nem csak amiatt hangzott rosszul, mert újra Steve Kloves író és David Yates rendező kapták az adaptációt, hanem azért is, mert a Potter-könyvek közül a záró rész volt a legeseménytelenebb.

Prágában is hozzáférhetőek lesznek a holokauszt-túlélők videóinterjúi

2010. február 3. – írta a szerk.

Németország és Magyarország után péntektől Csehország a harmadik európai állam, amelyben hozzáférhetőek a holokauszt-túlélők videóinterjúi – tájékoztatott az MTI.

Készülőben Elek Judit új filmje, a Visszatérés

2009. szeptember 1. – írta a szerk.

Elek Judit, a Kossuth-díjas filmrendező, nemzetközi szereplőgárdával, svédországi és erdélyi helyszíneken készíti új nagyjátékfilmjét, a Visszatérést.

Képpé lett szöveg – képtelen múltról és leírhatatlan jelenről – Stephen Daldry: The Reader / A felolvasó

2009. március 3. – írta Gyenge Zsolt

Hangoskönyv vagy rádiójáték formájában lett volna igazán autentikus ez a történet: e helyett regény íródott és film forgott belőle. A leginadekvátabbnak az tűnik, hogy egy ilyen sztorit könyvlapokon olvasunk. De hasonlóan abszurd az is, hogy a betűk képének megfejtésére képtelen nő életét egy alapvetően irodalmias filmen követjük, esetenként a megértés érdekében a feliratokat olvassuk.

Sors-talanság – Koltai Lajos: Sorstalanság

2005. április 15. – írta Varga Anikó

Az irodalmi művek filmes adaptációi rendszerint erős prekoncepciókat gerjesztenek a leendő nézőkben, amelyekkel szemben a filmnek meg kell vívnia kemény csatáját, hiszen az élményeihez, ha erősek, mindenki ragaszkodik.

Muszáj, sajnos – Roman Polanski: The Pianist / A zongorista

2003. május 15. – írta Kovács Gellért

Rögtön belevágnék: Roman Polanski filmjének fő fegyvere, érdeme a személyesség. Elődeivel ellentétben, A zongorista nem akar a Holocaust miértjeiről tankönyv-ízű állásfoglalást szuggerálni nézője agyába. A szörnyűségeket mindenfajta szűrés, dramaturgiai dobpergés nélkül, „arcba vágva”, megdöbbentően előkészítetlen formában mutatja, aláhúzva ezzel az időszak sokkoló bizonytalanságát, reménytelenségét. Az egyetemes, könyörtelen tanulságok rémisztő polaroidja egyetlen érzékeny művészember sorsán keresztül hívódik elő a néző agyában, a dokumentarista jellegnek adva ezzel rég nem tapasztalt, torkon ragadó, hideg lírát.

Csaknem igaz történetek – Roberto Benigni: Az élet szép / Radu Mihăileanu: Életvonat

2000. december 15. – írta Csantavéri Júlia

A gyerekkor mágikus világában a rettegés feloldásának még természetes és vitathatatlan eszköze a mese. A mesélő felnőtt elfogadja, ha sok esetben már nem is érti, hogy a mese megnyugtatja a sötét rémalakoktól rettegő kicsit, ahogy azt is elfogadja, hogy a gyermek az ő szemében gyakorta ok nélkül fél. Ez a látszólag oktalan félelem, a mumustól, a zsákos embertől, az ágy alól előbukkanó rémtől lényegében egy gyökerű azzal a szorongással, amelyet a felnőtt is érez, ha a félelmet keltő dolog, bár kézzelfogható szörnyűségében kétségbevonhatatlanul van, mégis irracionális, felfoghatatlan, olyasmi, aminek emberközpontú gondolkodásunk szerint nem lehetne lennie.