A fehér hasú ökörszem városkája – Csapón kívül 16.: Twin Peaks

2017. május 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Hamarosan folytatódik a 90-es évek és a tévétörténet legrémisztőbb, legtitokzatosabb jelensége, a Twin Peaks – 25 év (és egy kicsi) után, ahogy Laura Palmer visszafelé mormogva megjósolta 1991. június 10-én. Amíg hétfő este megszólal a vészjóslóan nyugodt főcímzene a fehér hasú ökörszemmel (vagy talán rigó az?), íme 13 darab apróság, amit lehet, hogy nem tudtál a sorozatról.

Háború és béke tűsarokban – David E. Kelley: Big Little Lies / Hatalmas kis hazugságok

2017. április 20. – írta Rácz Viktória

Nemrég ért véget az HBO legújabb sikersorozata, a Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies). A Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Shailene Woodley, Zoë Kravitz és Laura Dern nevével fémjelzett, hétrészes minisorozat a rendezés, a forgatókönyv és színészi alakítások miatt is olyannyira kötelező, mint 2014-ben A törvény nevében (True Detective) első évada volt.

Nyugodtan kimondhatod! – Stacy Title: Bye Bye Man – A rettegés neve

2017. április 10. – írta Kádár Hanga

Az a fajta horrorfilm ez, amelynek az előzetesétől jobban rezegni kezd rajtunk a gatya, mint a moziban eltöltött másfél óra alatt, bár vannak kiemelkedő pillanatai. A skizofréniából merített alapötlet a műfaj ínyencségei közé tartozhatna, ha a kifejtés kevésbé lenne klisétől áztatott, és nem maradt volna hézagok tömege megválaszolatlanul a film végére.

Reflexió vs. fikció – Zolnay Pál: Fotográfia (1973)

2017. március 4. – írta Dobi Ferenc

Nem igazán szükséges felvázolni a filmtörténeti környezetet ahhoz, hogy a Fotográfiát mint mesterművet a helyén tudjuk kezelni, hiszen 45 év után sem veszített erejéből, sőt, olyan üzenetet fogalmaz meg, ami ma talán még jobban releváns, mint a 70-es években.

Diagnózis egy gyilkosságról – Jean-Pierre és Luc Dardenne: La fille inconnue / Az ismeretlen lány

2016. november 17. – írta Rácz Viktória

A világhírű rendeződuó legutóbb a munkanélküliség és a depresszió problematikájával foglalkozott a 2014-es Két nap, egy éjszaka című filmjükben, amelyben Marion Cotillard játszott egy mentális betegségből felépülő gyári munkást, akinek – ha meg akarja tartani az állását – rá kell vennie az összes kollégáját, hogy mondjanak le a bónuszukról. Hasonlóan komoly lelki válságban szenved legújabb filmjük, Az ismeretlen lány főszereplője is, csak őt a pénzügyi gondok helyett a nyughatatlan lelkiismeretfurdalás kínozza.

Az ölés aktusa – Woody Allen: Irrational Man / Abszurd alak

2015. augusztus 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A mester negyvenötödik filmje igazából semmi újat nem mond, de azt nagyon jól csinálja.

A lelkiismerettől az absztraktig – Interjú Radu Munteannal, az Un etaj mai jos című film rendezőjével

2015. augusztus 21. – írta Nagy Boglárka

Radu Muntean az a fajta rendező, aki „pihen”, ha nagyjátékfilmen dolgozik. Ilyenkor szembemegy az egyértelművel, és forgatókönyvíró társaival, Alexandru Baciuval meg Răzvan Rădulescuval együtt keresi a választ a legkevésbé hétköznapi kérdésekre. Ez akkor is érződik, ha szóba állsz vele: olykor önmagadnak fogsz ellentmondani. Ez így természetes, ha vele van dolgod: kérdéseket teszel fel saját magadnak.

Lăzărescu úr a pácban – Radu Muntean: Un etaj mai jos / One Floor Below / Az alsó szomszéd

2015. június 8. – írta Buzogány Klára

Van egy magyarra nehezen lefordítható román kifejezés: „descurcăreț”. Az ügyeskedő, talpraesett, magát minden helyzetben feltaláló, mindent – akár nem teljesen legális utakon vagy törvény adta kiskapukon át is – elintéző emberre mondják, állítólag hazai sajátosság. Filmünk főszereplője éppen ilyen.

Temetetlen múlt – Agustí Villaronga-retrospektív

2015. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei TIFF 3x3 szekciójának egyik rendezője a katalán Agustí Villaronga, aki személyesen kísérte el három alkotását a gyanútlan kolozsvári nézőkhöz.

Sűrítés és eltolás – Abel Ferrara: Pasolini

2015. május 26. – írta Gregus Zoltán

Ferrara filmje Pasolini utolsó napjának eseményeit követi 1975. november 2.-án bekövetkező haláláig. A lineáris történetvezetésbe a félbemaradt művek nyers felidézését sűríti, ami egy fantázia-kollázs képzetét kelti, és bár felmenti a szerzőt az alól, hogy sajátos látásmódot kínáljon a gyilkosság körülményeiről, mégsem elég hiteles.