Navigare necesse est – James Gray: Ad Astra - Út a csillagokba

2019. szeptember 18. – írta Gyöngyösi Lilla

Az Ad Astra egy Terrence Malick-film és a Mad Max találkozása az űrben: olykor éterien melankolikus, máskor sokkolóan hideg vízió a közeljövőről.

Vágy és a vezeklés? – May el-Toukhy: Dronningen / Queen of Hearts / Szívek királynője

2019. május 24. – írta Pernecker Dávid

Ha nem lenne brutális története, ha nem töltenék meg remek színészek, a Szívek királynője könnyen frusztráló művészfilmes blöffé válhatott volna. Szerencsére nem vált.

A tetteknek következményeik vannak – Jorgosz Lanthimosz: The Killing of a Sacred Deer / Egy szent szarvas meggyilkolása

2017. június 16. – írta Váró Kata Anna

Jorgosz Lanthimosz legújabb filmje lassan kibontakozó formalista bravúr, ami hagy némi hiányérzetet maga után.

Önnön farkába harapó – Pró és kontra – Kim Ki-duk: Moebius

2014. június 3. – írta Jakab-Benke Nándor, Szántai János

Egy, a fia nemi szervét levágó, majd azt felfaló anya; egy pénisztelensége miatt melankolikus fiú; egyönfeláldozó, kavicsok dörzsölésétől élvező apa. Dühös dél-koreai cenzorok. Két kritikus, két ellentétes vélemény a Filmtetten. Kim Ki-duk új filmje: Moebius.

A sötét pillantások – Marcel Camus: Orfeu Negro / Fekete Orfeusz, 1959

2010. november 26. – írta Ritter György

Az 1960-as Oscar-ceremónián – a megállíthatatlan Ben-Hur-tarolás mellett – a legjobb külföldi film szekciójának győztese sem volt meglepő. A Fekete Orfeusz ugyanis az előző év európai filmfesztiváljait végigsöpörve rendre lenyúlta a legnagyobb díjakat. Mégis, a filmtörténetbe az akkoriban éppen szárnyait bontogató francia újhullám egyik elfelejtett filmjeként vonult be.

„Jaj, ezt a kígyót szültem, ezt neveltem én.” – Werner Herzog: My Son, My Son, What Have Ye Done

2010. október 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Ezt is megértük: egy film, ami úgy kezdődik, hogy „David Lynch presents a film by Werner Herzog”. És a stáblista többi része se kutya: Willem Dafoe, Udo Kier, Brad Dourif stb. Innentől kezdve aztán ki-ki eldöntheti, hogy mire számítson. A tömeg úgyis csalódni fog.

Antigoné. Antifilm. – Fiatal erdélyi filmesek premierje Kolozsváron

2010. június 21. – írta Láng Orsolya

2010. június 18-a immár végleg beírta magát a jeles napok közé: ez az első erdélyi önreflexív antik-drámaadaptáció, kísérleti improvizációs dokumentum-játékfilm-szatíra, az Antigoné kolozsvári bemutatójának napja. Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente és Zágoni Bálint erdélyi filmes valóságról készített skicce kicsit bőmellényű, kicsit felületes, kicsit öncélú, de a miénk. Hiányos, mégis hiánypótló mű. Erdélynek nem volt még önreflexív játékfilmje.