A zseni bukása – Huszárik Zoltán: Csontváry (1980)

2017. július 1. – írta Jankovics Márton

Huszárik Zoltán második és egyben utolsó nagyjátékfilmje az elátkozott filmtervek közé tartozott, de a sok csapás ellenére is elkészült a rendező halála előtt. A Csontváry persze korántsem életrajzi film, inkább egy monumentális, ám kissé széteső mozgóképes ars poetica, amelybe Huszárik minden vívódását igyekezett belesűríteni a nagy művész és a társadalom ellentmondásos kapcsolatáról. A lesújtó kritika végül visszaigazolta félelmeit a kortársak kíméletlen ítéletével kapcsolatban. 

Az elnök asszonya – Pablo Larraín: Jackie

2017. január 16. – írta Székely Bíborka

A Jackie nem hagyományos biopic. Nem hajlandó könnyes, rózsaszín tündérmesét fabrikálni az ikonikus rózsaszín kalapos First Ladyről, hanem helyette fragmentáltan, történetszálak között ugrándozva, sok nagyközelivel, hátborzongató, disszonáns hangsávval mutatja be a legenigmatikusabb elnöközvegy merénylet utáni állapotát. Egy Oscar-esélyes filmben.

Pehelysúlyú művészfilm – Juho Kuosmanen: Hymyilevä mies / Olli Mäki legboldogabb napja

2016. december 20. – írta Dobi Ferenc

A finn film számára a nagy áttörés még várat magára, de az Olli Mäki legboldogabb napja egy határozottan jó irányba tett lépés.

Elemi ösztön Casablancában – Robert Zemeckis: Allied / Szövetségesek

2016. december 1. – írta Csiger Ádám

Az ötletesen kétértelmű címre keresztelt Szövetségesek jobb film, mint amilyennek ígérkezett, pozitív csalódás Hollywoodból, ahonnan több ilyen régisulis mozinak kellene érkeznie.

Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

2016. november 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

Inkább zombihorrort erről a témáról – Christopher Papakaliatis: Enas allos kosmos / Worlds Apart / Határtalan szerelem

2016. szeptember 22. – írta Tóth Menyhért

A Határtalan szerelem érezhetően nagyon szeretne valami lényegeset elmondani az Európában jelenleg fennálló társadalmi-politikai helyzetről, ám ez maximum annyira sikerül neki, mint amennyit a Vészhelyzetnek az orvostudományról.

A Szerelem és a 45 év után újra felvett szmoking – Csapón kívül 10.: Makk Károly: Szerelem

2016. szeptember 18. – írta Tóth Gödri Iringó

Makk Károly Szerelem című filmje egyszerre aktuális a 45 éves évfordulója, a restaurálása és a Cannes-i újrabemutatása, illetve az 56-os téma felvillantása által, úgyhogy nálunk is minden a Szerelem körül forog, már csak új sorozatunk debütje kapcsán is.

Egy játékos naplója – Michael Cimino-portré

2016. augusztus 31. – írta Verpeléti András

Az idén 120. évét taposó filmtörténet számos kiváló alkotója között kevés olyan megosztó művész és személyiség volt, mint Michael Cimino. A párhuzamosan zseninek és pancsernek is tartott rendező életművét a folyamatos kockáztatás és a rendezői hatalommal való visszaélés jellemzi, nevével pedig örökre összeforrt a tiszavirág életű hollywoodi auteur-korszak és egy komplett stúdió bukása.

Az ítélet: család – Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál

2016. augusztus 5. – írta Jakab-Benke Nándor

A Délibáb sikertelensége nem keserítette el Hajdu Szabolcsot: színdarabot írt és rendezett, majd azt adaptálta ultra-alacsony költségvetésű filmmé.

Szeszélyes, halálos évszakok embere – Fred Zinnemann: A Man For All Seasons / Egy ember az örökkévalóságnak, 1966

2016. július 28. – írta Keresztes Gergő

1967-ben a legtöbb, egész pontosan hat Oscar-szobrot Fred Zinnemann Egy ember az örökkévalóságnak című filmje kapta. Mórusz Tamás fővesztésének fondorlatokban gazdag históriáját a rendező a Délidő / High Noon reneszánsz párdarabjának szánta. S valóban, Kane és VIII. Henrik kancellárja számára a legnagyobb veszélyt mindkét filmben saját környezete jelenti. Pontosabban az a meggyőződés, amely szerint a civilizáció vívmányai fogják össze a közösségeket. Ám ez hit, amikor delet üt az óra, s a nap vakítóan ragyog, a bakó suhintása közben ellenük fordul, s vészjósló disztópiává válik.