Szabadíts meg a férjemtől! – Ronit & Shlomi Elkabetz: Gett – Válólevél

2014. november 27. – írta Petz Anna

Mit tehet egy asszony, ha boldogtalan házasságán túl szigorú vallási törvények is gúzsba kötik az életét? Az Elkabetz testvérek legújabb filmje, a Gett – Válólevél egy kvázi zárt szituációs helyzetben élezi ki az egyén és az ortodox zsidó szabályok szembekerülését, miközben nem válik tanmesévé: a hangsúlyt végig a személyes drámán tartja.

Kellemetlen képeskönyv – Susanne Bier: Serena

2014. október 29. – írta Szabó R. Ádám

A cím puritán módon egy női keresztnév, a rendező a 2010-ben legjobb külföldi film Oscarját elnyerő Egy jobb világ dán rendezőnője (Susanne Bier), a főszereplők pedig jelenleg Hollywood legfelkapottabb sztárjai közé tartoznak (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), akik ráadásul már egyszer bizonyítottak szerelemespárként a filmvásznon az egészen jól sikerült A napos oldalban (amiért ráadásul Copper egy legjobb férfi főszereplő jelölést, Lawrence pedig egyenesen az Oscart vihette haza). Minden együtt volna tehát egy szívtépő dráma, lebilincselő, különleges helyszínű thriller vagy egy kemény, női emancipáció-történet vászonra viteléhez.

„Mostanában sokat gondolkodom a majmokon” – Interjú Ruben Östlunddal, a Lavina rendezőjével

2014. október 24. – írta Szalkai Réka

Ruben Östlund az egyik legígéretesebb fiatal svéd rendező napjainkban. Kompromisszumokat nem ismerő filmjeivel a svéd társadalom legfontosabb kérdéseit feszegeti: a kamaszok alkoholproblémáitól (Akaratlanul / De ofrivilliga, 2008) kiindulva a második generációs bevándorlók ifjúkori bűnözésén keresztül (Gyerekjáték / Play, 2011) jutott el legújabb filmjében (Lavina / Force Majeure, 2014) a női-férfi erőviszonyok alakulásának bemutatásához a mai skandináv, vagy mondhatjuk, fejlett társadalombeli családokban. A rendezővel Cannes-ban készítettünk interjút.

Jelenet egy házasságból – Ruben Östlund: Turist / Force Majeure / Lavina

2014. október 7. – írta Farkas Péter

Bármelyik filmjét nézzük a svéd rendezőnek, az az érzésünk támad, hogy a fickó valósággal megveti a saját népét. Szereplőit szinte mindig nevetségesnek és szánalmasnak mutatja, akik lassan, de biztosan fulladnak bele saját jólétük pocsolyájába.

Hollywoodi lidércnyomás – David Cronenberg: Maps to the Stars / Térkép a csillagokhoz

2014. szeptember 17. – írta Kovács Patrik

Cronenberg legújabb filmje sokat markol, keveset fog – jobb pillanataiban viszont sziporkázó szatíra.

Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.

2014. március 8. – írta Virginás Andrea

A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.

Újhullámtarajok az árvízben – Tudor Cristian Jurgiu: Câinele japonez

2013. október 24. – írta Farkas István

Hazaérésről és hazatérésről szól a Japán kutya. A folyamatosan szélsőségeket csapkodó román újhullámtarajokról ezúttal csendesebb vizekre vezetik a nézőket: ezúttal csak árvízen, illetve annak következményein kell átevezni – természetesen a szereplőkkel együtt – egészen a hazai filmekből lassan már megszokott, pszeudo-katartikus végkifejletig.

Alice Rémmeseországban – Park Chan-wook: Stoker

2013. április 3. – írta Papp Attila Zsolt

Park Chan-wook megérkezett Hollywoodba. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert voltak olyan ázsiai kollégái, akik az álomgyárba tartván útközben valahol elvesztették önmagukat (hogy nem kizárólag saját hibájukból, az más kérdés). A koreai film „öregfiújának” tengerentúli debütje azonban – hiányosságai ellenére – magán viseli mindazokat a stílusjegyeket, amelyek miatt korábban is szerették, akik szerették.

Mindent anyámékról... – Radu Jude: Toată lumea din familia noastră / Mindenki a mennybe megy

2012. április 12. – írta Oláh-Badi Levente

Biztosan nem véletlenül Mindenki a családunkból a legújabb Radu Jude-nagyjátékfilm címe, ugyanis bár nem egy klasszikus értelemben vehető családi filmről van szó, ahogyan azt Amerikában értelmeznék, de tényleg a mi családunkról, a mi családunknak szól.

Családi kör(utazás)? – Török Ferenc: Isztambul

2012. február 16. – írta Ritter György

A Moszkva téri érettségizők és a harmincas pénzügyesek Overnightja után Török Ferenc újabb korosztályt ugrott előre generációs panorámájában. Az Isztambul kerete és figurájának jellege jól illeszkedik az életműbe, de a megvalósítás és a feszültség kilóg belőle.