A vaj a kenyérre – Diagonale 2009 (Graz, március 17–22.)

2009. március 27. – írta Buglya Zsófia

Köszönjük a vajat a kenyérre – mondta vasárnap a Diagonale idei díjazottjainak egyike, miután átvette az elismerést, s a vele járó párezer eurót. A német szólás magyarul is találó. A fesztiválok – a figyelem, a díjak – úgy kellenek a filmszakmának, mint vaj a kenyérre: az ízét adják – igaz, nem többek a felszínnél.

Emigrán-sokk – Csupó Gábor: Immigrants – Jóska menni Amerika

2008. november 4. – írta Varga Zorka

Ha Fritz Lang anno nem is készített filmet arról, hogy hogyan hagyta el Németországot, a 20. század utolsó éveiben a filmkészítők fokozatosan feltárták a vándorlás tapasztalatát, valamint azt, hogy miképp tud az ember a kultúrák határmezsgyéjén egyensúlyozva élni. Virsliajkú hősök, szexista poénok és vaskos viccek Csupó Gábor filmjében.

Transzszibériai vasút, nyugati pályaudvar – David Cronenberg: Eastern Promises / Gyilkos ígéretek

2008. február 14. – írta Ferenczi Szilárd

London. Szakadó eső. A városban, ahol sosem havazik, az arab borbély unokája borotvával nyiszálja egy orosz emigráns torkát, majd egy orosz tinédzser szülés közben vérzik el a műtőasztalon. David Cronenberg ezekkel a képekkel – két halálesettel és egy születéssel – nyitja erőszakos drámáját.

Éneklő producerek – Susan Stroman: The Producers / Producerek

2006. október 15. – írta Zsizsmann Erika

Mel Brooks A producerek című darabja (amelyből 1968-ben Oscar-díjas film is készült) úgy tűnik, reneszánszát éli. A Broadwayen nagy sikere volt, de eljutott a budapesti Madách Színházba is. Nem késlekedhetett tehát filmre való átültetése sem. Mel Brooks a rendezést ezúttal Susan Stromanra bízta, aki a színpadi változat koreográfusa is egyben.

Maradj otthon. Kérdőjellel – Paul Greengrass: United 93 / A United 93-as

2006. szeptember 15. – írta Szabó Géza

Híres kritikus poénkodik: annyira doku Paul Greengrass alkotása, hogy a légiirányítók szerepét nem színészek, hanem az érintettek játsszák. És hozzáteszi: az volna az igazi, ha az áldozatok is himself, herself módon jelenhetnének meg a stáblistán. Ennyit a jó ízlésről.

Soha többé? – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók

2005. október 15. – írta Buzogány Klára

A Még egy csók elnyerte idén az Európai Unió legjobb filmjének járó César-díjat, ezen kívül tavaly besepert egy sereg kitüntetést, köztük egy berlinit, és egy Arany Medve jelöléssel is büszkélkedhet. Nos, aki elköveti azt a végzetes hibát, hogy a film megnézése előtt minderről tájékozódik, a vetítési időnek legalább az első egyharmadában meglehetősen csalódottan fogja bámulni a vásznat. Ken Loach filmjének az első fele ugyanis erőtlen, hollywoodi love story-nak tűnik.

Egy helyes szikh fiú? – Gurinder Chadha: Bend It Like Beckham / Csavard be, mint Beckham

2004. június 15. – írta Libor Anita

A lányos tinivígjátékok látszólag egyszerű receptjét követi az angol-amerikai-német koprodukcióban készült Csavard be, mint Beckham, ám csak első ránézésre hasonlíthat tengerentúli rokonaihoz.

E.T. és a három kívánság, avagy egy ír család viszontagságai Amerikában – Jim Sheridan: In America / Amerikában

2004. május 15. – írta Kolumbán Kinga

Írországról még mindig az a politikummal telített imázs él a köztudatban, aminek megteremtéséhez Hollywood is nagymértékben hozzájárult. Az utóbbi pár évtized filmtermésében már-már műfajjá nőtte ki magát az észak-írországi protestáns-katolikus konfliktust tárgyaló 'trouble-movie'. Ha még hozzáadjuk ehhez az egzotikus (manók lakta) zöld dombokat, az erős akcentust és a Michael Flatley féle népies dallamokat és táncokat, kiteljesedik a szigetországról alkotott képünk.