A mesefilmes – Michel Hazanavicius: Le Prince Oublié / Az elfeledett herceg

2020. szeptember 25. – írta Gyöngyösi Lilla

Omar Sy az esti mesék megingathatatlan hőse Michel Hazanavicius gyerekfilmjében – amíg ki nem öregedik a szerepből. Az elfeledett herceg meglepetésektől mentes, de kedves kikapcsolódás.

A fikció felszabadít – Interjú Visky Ábellel, a Mesék a zárkából rendezőjével

2020. augusztus 5. – írta Zsizsmann Erika

Visky Ábel első egészestés dokumentumfilmjében egyszerre két nagyon érzékeny szereplőkategóriával dolgozott: börtönbüntetésüket töltőkkel és hátrahagyott gyerekeikkel. Arra volt kíváncsi, hogy a mese és a film nyelve közelebb hozhatja-e egymáshoz a szétszakított családtagokat. A Mesék a zárkából a biarritzi FIPADOC és a torontói HotDocs után a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is bemutatkozik, a Kolozsvárról indult filmrendező ennek kapcsán beszélt arról, hogy hogyan jutott el a merész koncepciótól a kész filmig.

Ketten a világ ellen – Apák és lányok a filmvásznon

2020. június 15. – írta Gyöngyösi Lilla

Jó apák, rossz apák, önző apák – és olyanok, akik valójában nem is ismerik a lányukat. Velük szemben dacos lányok, hősies és okos lányok, önálló vagy éppen megmentésre szoruló lányok. Az emberi/családi viszonyok és kötelékek különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében apákkal és lányaikkal foglalkozunk.

Tajvani szegénylegény menni Amerika – Alan Yang: Tigertail - A mi történetünk

2020. június 2. – írta Németh Szabolcs Előd

A tajvani amerikaiak identitáserősítőjének szánt Tigertail a farkától a fejéig bűzlik a középszerűségtől.

Torlóár és megtorlás – Constantin Popescu: Pororoca

2018. január 31. – írta Szabó R. Ádám

A pororoca, azaz torlóár szó jelentése a wikipédia szerint: „a hidrológiában az a jelenség, amikor a dagály által kiváltott hullám felhatol egy folyó medrébe.” Emellett a szó maga vélhetően a portugál pororoca kifejezésből származik, amelynek jelentése: elpusztítani mindent. Pontosan ez történik Constantin Popescu filmjének főszereplőjével is, egy kellemesnek ígérkező délután a parkban tönkreteszi az életét, ő pedig mindent maga körül.

Ez történik, ha nőket engedünk a rendezői székbe – Maren Ade: Toni Erdmann

2016. szeptember 13. – írta Dobi Ferenc

A cannes-i kritikusok idei kedvence egy olyan 162 perces film volt, amely nem látványával vagy történetével hódított, hanem furcsa karaktereivel, bizarr és feszélyező (de annál viccesebb) jeleneteivel, valamint az egész mélyén dobogó szívvel.

Apai szív – Cristian Mungiu: Bacalaureat / Érettségi

2016. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

A Cannes-ból a legjobb rendező díjával hazatérő film egy zseniális, könyörtelen, precíz társadalmi látlelet, ami után erősen elgondolkodunk, hogy érdemes-e Romániában élni.

Elfecsérelt ötlet – Margarethe von Trotta: Die abhandene Welt / Elcserélt világ

2016. május 11. – írta Csiger Ádám

Szerzői filmmel állt elő a német mozi nagyasszonya, a 74 éves Margarethe von Trotta. Munkája egyedinek egyedi, drámaként sem utolsó, de mégis inkább a kihagyott lehetőségek filmje. A témája sokkal érdekesebb, mint a végeredmény.

Mindent apámról – Sarah Polley: Stories We Tell / Apáim története

2014. március 3. – írta Pernecker Dávid

Nem kérdéses, hogy mindenkinek a családjában keringenek olyan történetek, melyeket az egyes családtagok egészen másképpen beszélnek el. Ártalmatlanul szórakoztató legendáriumok ezek, melyeket sorozatos variálódásuk egy idő után felment a múlt konzerválásának feladata alól. A legtöbb ilyen históriának ugyanis nem több a funkciója egy asztaltársaság egyszerű mulattatásánál. Sarah Polley új filmje egy ilyen – vagy legalábbis hasonló – családi misztérium feltárására vállalkozik.

Bűnpoetry – Richard Shepard: Dom Hemingway

2013. december 6. – írta Ferenczi Szilárd

Ha valaki egyszer unalmában elkészítené a piti gengszterek szótárát, a „szájhős” címszó mellett bizonyára egyetlen karakter neve szerepelne csupán, a Dom Hemingwayé. Ő az, aki mindjárt-mindjárt sújt egy csúnyát, de előbb felszavalja a brit szóképek kimerítő tárházát. Hogy aztán tesz-e valamit mindabból, amit felsorolt, fröcsögött, kiköpött feneketlen képzeletéből, nos, az korántsem biztos. Máskor meg – igaz, csak egyszer – szótlanul odacsap, s félholtra veri az ember fiát, aztán véres ujjal rágyújt.