És egyéb állatfajták – Andy Fickman: Parental Guidance / Szülői felügyelet nélkül

2013. január 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Billy Crystal, Hollywood leginkább PC nevettetője beletörődött saját korába, így most nagyapaszerepben díszeleg.

„A felnőtt színészekben kell lennie valami gyerekesnek...” – Beszélgetés Radu Jude filmrendezővel

2012. április 30. – írta Nagy Boglárka

A család az úgy nevezett „román újhullám” egyik központi témája, így egyre több családi titokra derül fény, egyre több félreértésnek vagyunk szemtanúi, miközben lelepleződnek minden szereplő gyenge pontjai – a néző így gyakran magára ismerhet, megértheti egy probléma gyökerét a megfigyelő távolságából, és fejlődhet. Radu Jude legújabb filmjében (Toată lumea din familia noastră / Mindenki a mennybe megy) egy elvált apa megpróbál a kislányával nyaralni menni, de állandóan családi szócsatákba keveredik, amelyek visszatartják, és az a nap, amely az együtt töltött pillanatok reményének örömével kezdődött, rémálomként végződik. Megrázó film. Erről kérdeztük a rendezőt.

Mindent anyámékról... – Radu Jude: Toată lumea din familia noastră / Mindenki a mennybe megy

2012. április 12. – írta Oláh-Badi Levente

Biztosan nem véletlenül Mindenki a családunkból a legújabb Radu Jude-nagyjátékfilm címe, ugyanis bár nem egy klasszikus értelemben vehető családi filmről van szó, ahogyan azt Amerikában értelmeznék, de tényleg a mi családunkról, a mi családunknak szól.

Boldog napok – Andrej Zvjagincev: Elena

2011. december 22. – írta Ritter György

Andrej Zvjagincev 2004-es Visszatérés című sajátos apa-fiú(k) mozija az orosz film Tarkovszkij-hagyományát gazdagította. Második munkájában, az Izgnanyijében (A száműzött, 2007) a bűn, a család és a természet adta műve metafizikus pólusait. Az Elenában a sivár lelkű, a családjához ragaszkodó anya történetéhez meglepően csupasz stílust választott a rendező.

Az elrettentő példa – Agnès Jaoui: Comme une image / Mint egy angyal

2005. április 15. – írta Keszeg Anna

A társadalomkritika ás a szociologizáló tendencia sohasem állt távol a francia (film)művészettől. Még a Bíbor folyók jellegű, spekulatív vénájú filmek vagy az Amélie csodálatos élete-szerű tündérmesék is egy-egy szociológiailag alátámasztott tünetjelenségből indultak ki (az értelmiségi körök és a tudományos világ társadalmi elszigetelődése, a szinglikultúra látványos önállósodása).