Ha magyar szuperhőst akartok – Lengyel Balázs, George Mihalka: Hunyadi (Rise of the Raven)

2025. április 28. – írta Papp Attila Zsolt

Nemcsak Hunyadi, hanem a Hunyadi is történelmet írt, utóbbi mozgóképes értelemben. Minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmes produkciójának hibái részben abból fakadnak, hogy készítői mintha nem tudták volna eldönteni, a történelmi hűség és a mítoszteremtés közül melyiket válasszák. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy ez az első olyan kortárs magyar történelmi-kosztümös opusz, amelyre nem kell úgy tekintenünk, hogy „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”.

Ha-rács – John Herzfeld: Escape Plan: The Extractors / Szupercella 3: Az ördögverem

2019. július 12. – írta Hujber Ádám

Képzeljük el, hogy Whitney Houstonba két Kevin Costner szerelmes. Bár a Szupercella harmadik részének nézése közben egyik katarzist éljük át a másik után, mégis ez lesz az, ami befészkeli magát az agyunkba és nem hagy nyugodni.

Celeb vagyok, ments fel engem! – Antal Nimród: A Viszkis

2017. november 22. – írta Polák Zsóka

A viszkis rabló kapcsán az első kérdés, ami az ember eszébe ötlik, a következő: miért kell egy bankrablót piedesztálra emelni? A film kapcsán pedig a legfontosabb: hőst, mártírt vagy gengsztert csinál Ambrus Attilából Antal Nimród alkotása?

Szálkamentes karrier – Harrison Ford portréja

2017. szeptember 27. – írta Beretvás Gábor

Harrison Ford munkássága ékes példája annak, hogy néha fontos lehet megkülönböztetnünk a színész és a filmsztár fogalmát. Szerencsés esetben ez a két fogalomkör persze mutat némi metszetet. De le kell szögeznünk, hogy ha végignézünk az idén hetvenötödik életévét ünneplő Harrison Ford pályafutásán, ez a metszet elég szűkre sikeredett.

Lassan berozsdásodik – Michael Bay: Transformers: The Last Knight / Transformers: Az utolsó lovag

2017. június 22. – írta Tóth Menyhért

Michael Bay valahol azt nyilatkozta, Az utolsó lovaggal szeretne rendezőként végleg búcsút venni a Transformers-szériától. Természetesen hozzátette: ha megkínálják egy ügyes sztorival, nem feltétlenül lesz elutasító. Az ötödik film írócsapatának viszont sikerült csúcsra járatnia a bullshit-generátort, ezért nyugodtan kijelenthetjük, Optimus fővezérék artúrkirályos kalandjánál aligha lesz nehéz jobb történetekkel kopogtatni a naplemente-fétises direktornál.

Az őrület határán – Sam Liu: Batman: The Killing Joke / Batman: Gyilkos tréfa

2016. augusztus 16. – írta Pernecker Dávid

Alan Moore klasszikusa egész estés animációként született újra, de sajnos ki kell várni, amíg megtanul járni.

Drágám, jól áll neked a zombivér – Burr Steers: Pride and Prejudice and Zombies / Büszkeség és balítélet meg a zombik

2016. február 25. – írta Papp Attila Zsolt

A Büszkeség és balítélet meg a zombiktól nem kell többet várni, mint amit a címe sugall: egy klasszikus irodalmi mű szórakoztató mozgóképes kizsákmányolását, és akkor nem fogunk csalódni. Szerelmesfilm és zombihorror parodisztikus keresztezése: meghökkentő koktél, de meglepően jól fogyasztható – legalábbis mozivásznon.

Rendszerfrissítés elutasítva – Baran bo Odar: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban

2015. július 15. – írta Tóth Menyhért

A Who Am I című német tinithriller címe kiválóan érzékelteti a film egyik legfontosabb problémáját. A kortárs Hollywood mérföldköveinek végighackelése közben ugyanis épp csak azt nem képes eldönteni, hogy pontosan mi is akar lenni.

Mind egy szálig – David Ayer: Fury / Harag

2014. október 27. – írta Jankovics Márton

Brad Pitt a Becstelen brigantyk után ismét a hátországban tizedeli a nácikat. Amennyiben látványos és idegtépő tankcsatákra vágyunk, a Harag a mi filmünk. Már ha nem zavar az akcióra fokozatosan rátelepedő olcsó heroizmus és moralizálás, melyet még a színészek is csak hellyel-közzel tudnak hitelessé tenni.

Jack Sparrow a Vadnyugaton – Gore Verbinski: The Lone Ranger / A magányos lovas

2013. július 8. – írta Papp Attila Zsolt

Bár egyes vélemények szerint Johnny Depp jóformán semmi egyébhez nem ért, mint hülye arcot vágni minden filmjében, töredelmesen bevallom, nekem a gyengéim közé tartozik: gyakorlatilag bármit hajlandó vagyok megnézni, amiben szerepel. A magányos lovasban azonban tényleg nem lehetett túl nehéz dolga – nemcsak a saját karaktere, hanem a film szinte minden lényeges eleme „újrahasznosított”.